Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

1851 1857 1872 csizmadia 122 52 39 takács 74 52 22 szabó 47 38 18 szűcs 35 29 17 összesen: 278 171 96 Abban a négy iparágban, amely 1851-ben az összes kézművesnek több mint a felét adta, 1872-ig közel 200 fővel csökkent a létszám. Ez magasabb a kézművesek összesített száma csökkenésénél, tehát más ágazatokban még emelkedett is a létszám. 1851 1857 1872 kőműves 2 3 5 köteles 5 5 6 asztalos 10 14 12 ács 2 4 4 Növekedés tehát éppen azon a területen - az építőiparban - volt, amely korábban teljesen jelentéktelen volt. A számbeli kiegyenlítődés mellett még egy tendencia megfigyelhető: új, eddig a városban nem képviselt iparágak megjelenése. Ez adja a növekmény döntő részét. 1851-ben 20,1857-ben 37,1872-ben 40 szakma képviselőjét tartották nyilván. Megjelent a városban az esztergályos, a kalapos, a harisnyakötő, az órás, a rézműves, az aranyműves, a cukrász, a könyvkötő. Összegezve: a korábban nagy létszámmal működő, tömegtermelésre berendezkedő iparágakat a gyári termelés háttérbe szorította, a kézművességen belüli számszerű arányok kiegyenlítettebbé váltak, számos új iparág jelent meg. Fejlődés elsősorban az építőiparhoz kapcsolódó, valamint a lakosság korszerűbb igényeit kielégítő, szolgáltatásokat nyújtó ágazatokban volt tapasztalható. A kézművesek az 1850-60-as években még céhes keretek között működtek. Az 1851. évi ideiglenes szabályozás fenntartotta a céheket, de újak már nem alakulhattak. Kötelezte a kézműveseket a céhekbe való belépésre, ugyanakkor a céhek nem akadályozhatták meg újabb tagok csatlakozását.

343 Az 1859. évi új iparrendtartás nem törölte ugyan el a céheket, de azok a továbbiakban nem korlátozhatták a szabad iparűzést.

344 Létezésük ezzel formaivá vált, hiszen lényegük éppen a monopolizálás volt. Szekszárdon 1851-ben 12, más adatok szerint 14 céh működött: magyar varga, német varga, csizmadia, takács, kádár, szabó, köpönyegszabó, köteles, szűcs, ács; a fazekasok a pipakészítőkkel, a kovácsok a bognárokkal, a kőművesek a tetőfedőkkel, az asztalosok a lakatosokkal és az üvegesekkel alkottak közös céhet.

345 Az 1851. évi iparszabályok végrehajtása során a kontárokat a járási főbírói hivatal három kategóriába sorolta: egy részük mesterjogot kapott, mások iparűzési engedélyt kaptak, de nem tarthattak segédet vagy inast, a harmadik csoport tagjait a mesterek mellett segédként való munkára utasították.

346 Általában elmondható, hogy a politikai hatóságok a céhek és a céhen kívüliek konfliktusában az utóbbiak mellé álltak, az iparszabadságot védelmezve a jog megszabta kereteken túl is. Az ellenállás különösen azoknak a céheknek részéről volt erős, amelyeknek - a mesterek számának csökkenésén jól nyomonkövethetően - egyre szűkült a piaca. Lovász Ferenc és Fridman Jakab iparengedéllyel rendelekző, de céhen kívüli szabók voltak. Rozenstok Adolf és Berger Simon szekszárdi rőfösök megrendelésére ruhákat varrtak. A céhmesterek, az 1851. évi rendelettől is bátorítva önkényesen házkutatást tartottak a két kontárnál, és erőszakkal elvették felszerelésüket és az általuk készített ruhákat. A rendeletre hivatkozva - amely nem ismer el céhen kívüli kézműveseket - még a főszolgabíróval is szembeszálltak, aki vezetőiket rövid időre lecsukatta, az elkobzott tárgyakat pedig visszaadatta tulajdonosaiknak. Elszántságukat kétségbeejtő helyzetük magyarázza. Né-