Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

pes kereslet alacsony volta miatt általános túlkínálat jellemezte az üzleti életet, melyben csak hitelbe lehetett eladni.

283 A kölcsönök szövevényes hálózatában elegendő volt egyetlen láncszem kiesése - valamelyik adós csődje - s máris magával ránthatott mindenkit. így a hitelezők maguk is érdekeltek voltak a csőd elkerülésében. Nem véletlen, hogy valamennyi szekszárdi kereskedő csődje végül megegyezéssel végződött. A pesti és bécsi kereskedők, gyárosok által nyújtott kölcsönök révén hatolt be a tőkés vállalkozás a vidék zárt gazdasági rendjébe. E területek integrálása a nemzetgazdaságba a kereskedelmi és hitelszférán keresztül indult meg, még az ipari forradalom hazai kibontakozása előtt.

284 A folyamat azonban az 1850-es években még csak a kezdeténél tartott. A rőfösök által kínált árukészlet összetétele (gyapjú-, és vászonszövetek, bútorszövet, paplan, kabát, nadrág, mellény, zsebkendő, stb. az „úri osztály", tehát egy szűk réteg igényeit tükrözte.

285 A potenciális fogyasztók sokezres tömegéhez még nem jutottak el a gyáripar kereskedők közvetítette termékei. Ez magyarázza, hogy egy 10 000 lakójú településen 3 rőfösből 2 nem tudott megélni. A kiépült üzlet - és felvásárló hálózat mellett továbbra is fontos szerepe volt az országos vásároknak. Figyelemre méltó, hogy míg a kereskedelmi utaktól távol eső dombóvári járásban 6 helyen, a fejlett kereskedelemmel rendelkező bonyhádi és dunaföldvári járásban csupán 2-2 helyen tartottak vásárt. Szekszárdon évi öt alkalommal rendeztek vásárt. A vásártartás privilégiumát még 1721-ben nyerte el az uradalom Károly császártól. A vásárokat öt vallási ünnepet követő hétfőn és kedden tartották.

286 A szekszárdiak 1855-ig mentesek voltak a helypénz fizetése alól,

287 de 1855-ben elvesztették ezt a kiváltságukat.

288 A szekszárdi vásárok jelentős forgalmat bonyolítottak le. Méreteit jelzi, hogy a vásártér területe 50 hold volt.

289 A vásártéren a kereskedőket felállított fabódék várták.

290 A vásár vonzáskörzete átnyúlott a szomszéd megyékbe is, a leginkább érdekeltek a megyén kívül a bajai és a mohácsi kereskedők voltak.

291 A vásárok egyik legfontosabb cikke a szarvasmarha volt. Az 1858. szeptember 13-14-ei vásáron 212 állatot értékesítettek, átlagosan 76 pft áron.

292 A marhákat részben a Bácskából és a Bánátból, részben a környék falvaiból hajtották fel.

293 Az egyik legfontosabb szállító br. Dőry Gábor volt, aki hizlalt göbölyöket értékesített. Az 1854. jún. 9-i vásáron 32-t adott el.

294 A legfontosabb vásárlók a mészárosok voltak, akik a nagy tételekben, többnyire soványan vásárolt marhákat felhizlalva vágták le. 1858-ban két szekszárdi mészáros 80 szarvasmarhája részére kért legelőt a várostól.

295 Míg a marhakereskedelem csak az országos, a gabona- és lisztkereskedelem a hetivásárokon is folyt. A városban hetente kétszer, szerdán és szombaton tartottak hetivásárt.

296 Mivel Szekszárdon nem termett elég gabona, a város a bajai piacon vásárolt búzát.

297 A város környéki patakmalmok kapacitása viszonylag kicsi volt, működésük a nyári aszály idején gyakran megbénult. Ezért a lisztet nem egyszer távoli piacokról, Paksról, Bajáról, Veszprémből szállították a városba. így a szekszárdi gabonapiac érthetően drágább volt a környékbelinél.

298 A gabonapiac országossá válását mutatja, hogy távoli vidékek terméseredményei is jelentős befolyást gyakoroltak a helyi árakra.

299 A vállalkozók A szőlőtermelés mellett még egy, a város fejlődését serkentő tényező hatott a gazdasági életre, a város megyeszékhely funkciója. Az önkényuralom időszakában a gyors ütemben növekedő igazgatási és elnyomó apparátus nemcsak súlyos terhet jelentett a lakosságra, hanem az igazgatási központokba tömörülve jelentős fizetőképes keresetet is teremtett. A megyehatóság és járási főbírói hivatal mellett számos más hivatal és intézmény működött a városban: megyei járási és úrbéri törvényszék, építészeti hivatal, községi elöljáróság, börtön, csendőrség, katonaság, uradalmi tisztviselők, posta, kórház, iskolák, pénzügyőrség, adóhivatal. Megindult a vidéki otthonait elhagyó nemeségnek a megyeszékhelyre áramlása is. E tényezőknek a gazdasági életre gyakorolt hatása nehezen számszerűsíthető.