Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

Tolna megye 1856. évi személyi és dologi kiadásainak teljes összege 53 000 Ft volt. Az összegből több mint 22 000-et költött el Szekszárdon.

300 A nagyszámú tisztviselő, katonatiszt, csendőr jelenléte élénk keresletet teremtett a bérlakások iránt. A lakáshiány hatására gyorsan emelkedtek a bérleti díjak. A konjunktúrát kihasználva megindult a többszintes bérházak építése. Egy újonnan épült kétszintes ház évi bérleti díja elérte az 1200 Ft-ot.

301 A sűrűn átvonuló katonaság ellátására a megye pályázatot írt ki.

302 A megye szolgálatában a tisztviselőkön kívül 74 főnyi segédszemélyzet állt, ebből 32 Szekszárdon. Ruházattal való ellátásukat helyi kézművesekre bízták.

303 A megyei börtönben őrzött rabok száma általában 100 fő felett volt.

304 A rabok élelmezését magánszemélyek végezték. 1854-ben Vesztergombi Antal fejenként és étkezésenként 5 xr-t kapott a rabok étkeztetéséért.

305 A rabok ruházatának, lábbelijének elkészítésére szintén szekszárdi mesterek kaptak megbízást.

306 A megyei, városi megbízások ellátására kialakult egy vállalkozói réteg, amely tőkés piac hiányában az állami megrendelésre alapozta létét. Eredeti foglalkozásukat tekintve többnyire kereskedők voltak, mint pl. Bien Márton, Albanich György, Leopold Károly, Rozenstok Salamon, de találunk köztük kézműveseket is (Martin Antal, Stann Jakab, Kopácsek Vince). Stann Jakab kőműves volt, zömmel foglalkozásához kötődő megrendeléseket vállalt, mint pl. a posztógyár átalakítása rabkórházzá, gemenci útépítés, lőporraktár építése, de elvállalta pl. bérben Pincehely közmunkájának elvégzését is.

307 Martin Antal foglalkozása kádár volt jelentős volt szőlőbirtoka is. Emellett borral kereskedett, ő végezte a hordók hitelesítését a városban, tíz évig városbíró, 1850-54 között a szekszárdi takarékpénztár alelnökeként annak tényleges irányítója. 1849-ben a császári kormányzat törvényszéki ülnökké nevezte ki.

308 Albanich György kereskedő, két ház, 82 hold föld tulajdonosa. Ingatlanainak értéke 72 000 Ft. 1849-ben ő vállalta a megyén átvonuló katonaság ellátását. 1853-ban bécsi összeköttetései révén 15 000 Ft-os kölcsönt szerzett a takarékpénztár számára, 1854-től a takarékpénztár alelnöke. 1836-42 között a szekszárdi uradalom regálebérlője.

309 A Leopold fivérek, Károly és Sándor elsősorban borkereskedelemmel foglalkoztak. 1859ben megvették az uradalom pálinkaházát és mészárszékét. Emellett az uradalom regálejogainak bérletével, pénzkölcsönzéssel, építkezési vállalkozással is foglalkoztak.

310 Kollektív vállalkozásokra is akadtak példák. 8 szekszárdi lakos, akik külön-külön nem lettek volna elég tőkeerősek, egymással társulva 6 évre bérbe vették a szekszárdi uradalom 958 hold területű ebesi pusztáját a rajta levő épületekkel, vendéglővel, pálinkafőzdével. Egyikük sem tartozott a város kereskedőivállalkozói rétegéhez, valószínűleg jómódú parasztok lehettek - az egyikük analfabéta volt akik egy másik irányból indultak a tőkés vállalkozás irányába.

311 Valamennyi vállalkozó közül a legsokoldalúbb kétségkívül Bien Márton volt. Személyében összpontosul mindaz, ami erre az üzletember típusra jellemző. 35 hold földje, szőlője, 2 háza, 1 boltja, 1 mészárszéke, 1 szeszfőzdéje volt. Vállalt katonai szállítást, útépítést, utcakövezést, bérelte a város fogyasztási adóját, a kalocsai érsekség erdeit, a szekszárdi uradalom regálejogait, a palánki pusztát, több ezer Ft értékben kölcsönöket adott. Vállalkozásaiban kudarcok is érték. Az általa létesített gőzmalom szén hiányában csődbe jutott.

312 A sikertelenség azt bizonyítja, hogy a sokféle csatornán át - kereskedés, hitelezés, föld- és regálebérlet, katonai szállítás, építkezési vállalkozás - akkumulálódó tőke iparba áramlásának feltételei itt és akkor még nem értek meg. így a pénz törvényszerűen földbe, ingatlanba menekült - a legsikeresebb vállalkozók is tőkéjük nagyobb részét ingatlanban őrizték vagy uzsorába fektették. Hitelezés A vállalkozók, kereskedők által nyújtott kölcsönök egy része áruhitel volt, de nyújtottak váltó- és jelzálogkölcsönt is. Hiteleik általában valamely konkrét üzletei akcióhoz kapcsolódtak, vagyis nem voltak szabadon felhasználhatók, és nem haladták meg ügyletenként az 1000-2000 Ft-ot.