Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

Tolna, amely azelőtt a megye gabonakereskedelmének központja volt, a Dunától távol kerülve elvesztette a jelentőségét. Tolna hanyatlása Dunaföldvár fejlődését serkentette.

272 Az ellentmondást az magyarázza, hogy bár Szekszárd megye kereskedelmének sem kiindulópontja, sem célállomása nem volt, a simontornyai, völgységi és dombóvári járásból, részben Baranyából érkező bort, gabonát, dohányt, gyapjút Szekszárd érintésével szállították a Dunára. Nagy volumenű kereskedelme, amely boron kívül a Baja-bácskai irányban 150 000 mázsányi egyéb terméket is magában foglalt, átmenő jellegű volt.

273 Szekszárd kereskedelmének viszonylagos jelentéktelenségét alátámasztja a kereskedők száma is. 1851-ből két különböző kereskedői névjegyzék áll rendelkezésre.

274 Az egyik 11 a másik 25 kereskedőt mutat ki Szekszárdon. A számbeli eltérés valószínűleg onnan fakad, hogy a 11-es névjegyzék csupán a kereskedelmi kamara választásra jogosult tagjait tartalmazza, míg a 25-ös a városban működő valamennyi kereskedőt. A kamarai tagsággal rendelkező, tehát jobb módú kereskedők évi jövedelme 94-270 Ft között alakult. Közülük többen segédeket és tanulókat is foglalkoztattak, összesen 6 segédet és 6 tanulót. A 25 kereskedő közül 12 szatócs, 7 vegyeskereskedő, 3 rőfös, 1 trafikos volt, 1 liszttel, 1 pedig pálinkával kereskedett kicsiben. Az 1857. évi kamarai jegyzék

275 alapján összevethető a jelentősebb kereskedelmi központok kereskedőinek száma: Bár a jegyzék nem tartalmazza a települések valamennyi kereskedőjét, az arányokat mégis tükrözi. Tolnán, Bonyhádon, Dunafoldváron, Pakson nemcsak a kereskedők száma nagyobb, az üzletek is sokkal differenciáltabbak, rőfösök mellett bőr-, edény-, vas-, stb. kereskedéseket, liszt-, gabona-, állatkereskedőket is találunk, míg Szekszárdon ezek hiányoznak. 1863-ra a kereskedelmi testület tagjainak száma 27-re emelkedett ugyan, de ez nem annyira az üzletek számának emelkedését, mint inkább a meglévőknek a kamarai szervezetbe való bevonását jelentette.

276 1872-ben még mindig csupán 11 nagyobb kereskedés és 14 szatócs volt Szekszárdon, vagyis két évtized alatt számszerű növekedés nem volt.

277 A kamara helyi szervezete, a grémium is csak késve, 1854-ben alakult meg. Érdekképviseleti szervként hatékonyabban csak az 1860-as évektől lépett fel. Elnöke ekkor Gutter Ágoston, aki egyúttal a borkereskedelmi társaságnak is vezénylő igazgatója és váltótörvényszéki ülnök volt.

278 A szegényebb szatócsok és a kevés számú házaló mellett jelentősebb kereskedéssel Szekszárdon a vegyeskereskedők és rőfösök rendelkeztek. Gutter Ferenc haláláig, 1857-ig 31 éven át tartott fenn vegyeskereskedést a városban. Boltja saját házában, a város központjában feküdt. 5000 Ft értékű ingatlana mellett hasonló értékű berendezéssel és árualappal rendelkezett. Halála után fia, Ágoston vette át üzletét.

279 Míg Gutter üzlete szolidan megalapozott volt, egy másik szekszárdi vegyeskereskedő, Nouvier Alajos 1863-ban csődbe jutott. Közel 25 000 Ft tartozással szemben 3564 Ft bolti árukészletet és 2367 Ft követelést tudott felmutatni a házán kívül. Hitelezői között bécsi, pesti, trieszti, prágai kereskedőket, Goldberger textilgyárost találjuk. Bolti árukészletének értékét megközelítő követelése arra utal, hogy Nouvier nemcsak hitelbe kapta az árut, hanem hitelbe adta is tovább. Nouvier emellett földet is bérelt az uradalomtól. Szerteágazó vállalkozói tevékenység, specializálatlanság szinte valamennyi szekszárdi kereskedőt jellemezte.

280 1858-ban két rőfös, Diamant Náthán és Steiner Adolf is csődbe jutott.

281 Bukásukban nyilván szerepet játszott a recesszió, az általános pénzhiány is, melynek következtében mint a városi tanács írta - 50 pengő Ft kétszer annyit ér, mint egy évvel azelőtt.

282 Mind Diamant, mind Steiner által adott hitelek megközelítették árukészletük nagyságát. A fizetőkéSzekszárd Tolna Bonyhád Gyönk 12 30 175 8 Dunafoldvár Paks Hőgyész Bátaszék 41 28 12 12