Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

a paraszti lakosság nagyobb része már régen felhagyott a jórészt naturális jellegű, hagyományos paraszti gazdálkodással, amelynek gerincét a gabonatermelés képezte. Helyette mezőgazdasági árutermelő gazdálkodásra tértek át, amelyben a termelés döntő hányada piacra került (bor), és az alapvető szükségleti cikkeket is piacról - állatok és gabona a Bácskából - szerezték be. A mezőgazdasági árutermelés kétségkívül meggyorsította a város fejlődését, olyan fizetőképes keresketet teremtett, amelyre jelentős, bár hagyományos kézműipar települt. Ám a termelés monokultúrás jellege, a szőlőtermelés természete - jelentős beruházás, lassú megtérülés - rugalmatlanná s ezzel a mindenkori piaci viszonyoknak kiszolgáltatottá tette a város gazdasági életét. A szőlőtermelés meghatározó jellegét bizonyítja az ideiglenes földadó-kataszter, amely szerint a szekszárdi határ 82 000 Ft-ra becsült tiszta jövedelméből több mint 45 000 Ft származott a szőlőtermelésből. A kiugró jövedelem jelentős beruházásokat is kívánt. Különösen az I. osztályú, D-i, K-i, DK-i fekvésű szőlők müvelésére fordítottak nagy gondot. Drágán szerzett trágyát szállítottak nagy költséggel a szőlőbe, sokat áldoztak a záporok elleni gátak fenntartására.

237 A bortermelésről ellentmondó adataink vannak. Az 1852. évi adóbecslés alapján kb. évi 50 000 akónyit számítottunk.

238 Ezt támasztja alá Thodorovics Lajos 1859. évi jelentése, amely szerint a városban évi 60 000 akó jó vörösbor terem. Irreálisnak tűnik a szekszárdi elöljáróság 200 000 akós becslése 1862-ből. Hitelessége azért is kétséges, mert a szőlőterület nagyságát a valóságosnál magasabban, 3000 helyett 4000 holdban adja meg.

239 Maga a borkereskedelmi társaság is csupán évi 100 000 akós termelésről ír 1863-ban.

240 A nagy eltérések abból is fakadhattak, hogy jó vagy rossz termésű évet vettek-e alapul. 1850-ben panaszolta a város, hogy két egymást követő évben rossz volt a termés.

241 Az 1859. évi termést a jég verte el.

242 1858-ban kénytelen volt a város idő előtt megengedni a szüret megkezdését, mivel már addig is sok szőlő ment veszendőbe.

243 A nagymúltú hegybíróság működése az 1850-es évekre formálissá vált, csak kárbecslésekkel foglalkoztak, a kihágásokat az illetékes hatóságnak kellett jelenteni.

244 A nagy telepítési kedvben is megmutatkozó konjunktúra hatására nagy volt az érdeklődés a szőlők iránt. A Bach Jakab hagyatékában szereplő 1 hold 1452 • öl, 2400 Ft kikiálltási áron árverezett szőlő végül 4950 Ft-ért kelt el.

245 A szekszárdi szőlők vonzerejét mutatja, hogy az 1864 szőlőtulajdonosból 399 nem szekszárdi, hanem környékbeli volt.

246 Az 1465 szekszárdi szőlőtulajdonos száma hozzávetőleg azonos a városban lévő lakóházakéval, és csak valamivel kevesebb a családok számánál. Gyakorlatilag tehát mindenkinek volt kisebb vagy nagyobb, átlagosan kb. 1 hold szőlője. Birtokviszonyok Statisztikai adatok a város birtokviszonyairól nem állnak rendelkezésre. A város legnagyobb földbirtokosa az alapítványi uradalom volt. Miután a kiegyezésig nem jött létre a birtokrendezés, elvileg közös tulajdonban volt a legelő és az erdő. Valóságban a legelőt a város, az erdőt az uradalom birtokolta. Szőlője az uradalomnak a szekszárdi határban nem volt. Az erdőn kívül csupán a palánki puszta maradt meg számára a jobbágyfelszabadítás után.

247 A felsorolt birtokokon kívül számos városi ingatlannal rendelkezett: vásártér, vendégfogadó, csárdák, mészárszék, pálinkafőzde, malom, téglaégető, vagyis a regálejogok gyakorlásához szükséges épületekkel.

248 A jobbágyfelszabadítást követően Szekszárdon tehát egy döntően paraszti jellegű agrártársadalom létezett, melynek fejlődését nem gátolta nagybirtok. A város legjelentősebb magánbirtokosa Augusz Antal volt, 59 hold szántóval, 179 hold réttel, 34 hold szőlővel. Szőlője a Palánki- és az Elő-hegyen, egyéb birtokai zömmel a nyámádi pusztán feküdtek.

249 A polgári fejlődés előrehaladására utal, hogy a város Augusz mellett legnagyobb birtokosai között kereskedőket, vállalkozókat találunk. Albanich György 82 hold földdel rendel-