Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

a városi kocsmáitatás jövedelme: 720 pft a városi rétek fütermése: 1000 pft A kiadások 16942 pft-ot tettek ki. Jelentősebb tételei: adó: tiszti fizetések: rendőri kiadások: a csendőrség költségei: a városi épületek fenntartása a város határában levő 1185 pft 3 542 pft 1 880 pft 1000 pft 500 pft 53 xr utakra és hidakra: a múlt évi adó törlesztése: 2 000 pft 3 639 pft 6 xr A városi bevételek és kiadások különbözete 10 857 pft 3 xr volt, amelyet pótadó formájában kivetettek a lakosságra, így az minden adóforint után 23 xr-t fizetett.

124 A megye takarékosságra szorító intézkedései nyomán a kiadások összegét 1857-58-ra 12 745 pft 43 xr-ra nyomták le, és így a pótadó 15 xr-ra csökkent. Ez a kulcsszám lényegében megfelelt a Tolna megyei mezővárosok átlagának. Bátaszéken 9 xr, Tolnán, Hőgyészen, Tamásiban 15 xr Pakson 22 xr, Bonyhádon 27,25 xr volt az egy adóforintra kivetett domestica nagysága.

12 Szekszárd 1852-53. évi teljes bevétele - valamennyi országos adónemet is beleszámítva - 77 570 pft volt.

126 Leszámítva a városi bevételeket minden lakosra kb. 8 pft, 1 öt fős családra átlagosan 40 pft - egy tehén árának megfelelő - adóösszeg jutott. Érthető tehát a megyei hatóságok konok ellenállása a városi tisztviselők béremelési igényeivel szemben. Az amúgy is magas adóterhek további emelését akarták elkerülni, nem annyira a lakosság, mint inkább a kincstár érdekeit szem előtt tartva. Tekintve az adó magas összegét, az adónemek sokféleségét, nem csoda, hogy a lakosság időnként - különösen gyengébb szőlőtermést hozó évben késve vagy egyáltalán nem tudta megfizetni adóját. 1858-ban a város 849 pft 32 xr behajthatatlan adót kénytelen volt kiadásai között elkönyvelni, és saját pénztárából megfizetni.

127 1863-ra a több egymást követő rossz gazdasági év anyagilag kimerítette a várost. A legfőbb pénzforrást jelentő bornak a piaca pangott. A város ennek ellenére már az első félévben kifizetett - a járási főbíró szerint is erején felül - 23 807 Ft adót. Csupán kincstári szempontokat szem előtt tartó pénzügyi közegek 838 Ft adóhátralék miatt katonai végrehajtást rendeltek el a város ellen. Az eljárás még a megye közigazgatási hatóságait is felháborította, tisztában voltak egy ilyen brutális akció politikai következményeivel: „hangulatot kelt a kormány ellen, ahelyett hogy magához édesgetné." A főispán, Dőry Gábor közbenjárására a helytartótanács a végrehajtást felfüggesztette. A soproni pénzügyigazgatóság az esetből nem okult, augusztusban már ismét katonai végrehajtással fenyegetőzött késlekedés esetére.

128 Katonai végrehajtást már előzőleg 1861-ben, az alkotmányos esztendőben elszenvedett a város. 21000 forint adót hajtottak be rajta. Súlyos gondot jelentett a városnak, hogy két nagy adózója, az uradalom és Augusz Antal vonakodott a rájuk eső 1861. évi megyei és fogyasztási adót megfizetni. Azzal érveltek, hogy megyei adó kivetését a helytartótanács megtiltotta, tehát a község törvényellenesen járt el, amikor kivetette. A fogyasztási adót az uradalom azért tagadta meg, mert mint erkölcsi testületnek a szekszárdi szőlőhegyen nincs birtoka, adóköteles italok termelésével és fogyasztásával nem foglalkozik, a hivatali személyzet pedig saját fogyasztása után adózik. Jelentős összegekről volt szó: az uradalom 3126 Ft fogyasztási és megyei adóval, valamint közel két évi községi adóval volt adósa a városnak, míg Augusz hátraléka kb. 400 Ft volt. A község Augusz helyett az adót kifizette, összegét az amúgy is súlyosan megterhelt lakosságra kellett kiróni. Augusszal, a kor befolyásos politikusával és az uradalmat képvise-