Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

sítése sem. A főbíró továbbra is utasíthatta a várost bármilyen ügyben, mint azt Korbonits polgármester és Schwoy főbíró konfliktusából már láttuk. A képtelenül centralizált döntéshozatalra egy már groteszk példa: A vásártéren álló bódék lebontását nem csupán a város, de még a járási főbírói hivatal sem rendelhette el, a megyéhez kellett fordulni az ügyben.

1 Miközben a város vezetésének döntési jogköre szűk maradt, a ráháruló feladatok és a velejáró felelősség növekedett. A bíró ill. a polgármester kezelte a városi tűzipénztárat és a gimnáziumi alapot.

110 A megnövekedett adóterheket nem év végén egy összegben, hanem negyedévi részletekben kellett beszedni, s ez szinte folyamatos munkát adott a tanács tagjainak."

1 A bordézsma megváltási összeget Payer Ferenc tanácsos szedte és kezelte.

112 A városi adószedő, Somogyi József mintegy évi 100 000 forintért felelt. Munkájának megkönynyítésére a város egy adóhivatali pénztárosi állás létesítésére kért engedélyt.

113 A közmunkákra Liszka József biztos osztotta be az embereket.

114 Tiszteletbeli funkciót töltött be a közgyám (gyámatya), a szegem/pénztár gondnoka, az iskolai gondnok.

115 A négy városi fertálymestert úgy választották.

11 Közreműködtek az adóbehajtásnál, a becsű- és szemletételeknél, ellenőrizték a vágóállatokat. Szőlőtermelő helyeken nagy jelentősége volt a hegybírónak.

117 A városi jegyzők, az adószedő kivételével senki sem főállásban végezte munkáját kivéve az 1857-60. közötti átmeneti időszakot. Javadalmazásuk ennek megfelelően csekély volt. Az 1848 előtti hivatali tevékenységre szabott elöljáróságnak a bére is a régi viszonyokat tükrözte. Az időközben megnőtt feladatokkal járó lekötöttség jelentős jövedelemkiesést eredményezett saját gazdaságukban, műhelyükben. Ennek ellensúlyozására az elöljáróság a bíró fizetésének 60 pft-ról 130 pft-ra, az esküdtek bérét 30 pft-ról 100 pft-ra kérte felemelni. A járási főbíró elismerte ugyan az emelés indokoltságát, de tekintettel a városi pénztár szűkös helyzetére, mégsem javasolta, holott időközben az esküdtek számát takarékosságból 12-ről 8-ra csökkentették. Amikor a fertálymesterek kérték bérük emelését, 50 pft-ról 120 pft-ra, már maga a tanács utasította el, azzal az indoklással, hogy kiküldetések alkalmával az ügyfelektől 30 xr-t kapnak.

119 A városi tisztviselők fizetésének emelésére valamikor mégis sor került, mert 1866-ban a bíró fizetése már 300 Ft volt. Úgy tűnik, hogy a város túlságosan bőkezű volt tisztviselőihez, mert fizetésüket ekkor csökkenteni kényszerült. A bíróét 300 Ft-ról 250 Ft-ra az I. jegyzőjét 700 Ft-ról 600 Ft-ra, a másodjegyző fizetése 600 ft, az adószedőé 500 Ft, a városi orvosé 400 Ft maradt. Ekkor létesítették a harmadik jegyzői állást 400 Ft bérrel.

120 A város költségvetése, az adószedés A városi tisztviselők bérét Szekszárd saját költségvetéséből fizette. Elkészítéséért a városbíró, illetve 1857-60 között a polgármester felelt. Az előző évi számadás átvizsgálására, a következő évi költségvetés elkészítésére egy választmányt neveztek ki. 1861-től a költségvetést a századosi gyűlés hagyta jóvá. Mind a Bach-korszakban, mind a provizórium idején a számadásokat és a költségvetést a megye elé kellett terjeszteni felülvizsgálatra.

121 A város kiadásait két forrásból fedezték: a város saját jövedelméből és az állami adóhoz kapcsolt községi pótadóból. A város saját bevételei a községi ingatlanok jövedelméből származtak. Tulajdonában volt 3 ház, házhelyek, pince, pajta, istálló, szénáskert, malom, lőportár, szolgálati lakások, „fecskendőház", a város határában nagy kiterjedésű szántók, rétek, legelők. Mintegy 400 hold nagyságú birtokával maga a község volt a település legnagyobb birtokosa az uradalom mellett. A város birtokait általában véve bérbeadással hasznosította.

123 Az 1853-54-es pénzügyi évben a város bevételei 6084 Ft 5 xr-ra rúgtak. Főbb tételei a következők voltak: pénztári maradvány: 2167 pft 35 xr „ a városi földjeinek bérleti díja: 760 pft a városi malom jövedelme: 850 pft