Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A forradalom és szabadságharc időszaka

császáriak oldalán. Augusz első alispán helyét Perczel Béla, a másodalispán tisztét Fördős István foglalta el. Szekszárdi főszolgabíró Heribán János, az osztrák megszállás alatt letartóztatott uradalmi ügyész lett. A vármegyei tisztikar jelentős részben „homo novusokból", olyan emberekből állt, akik eddig inkább a megyei irányítás második-harmadik vonalában szerepeltek. A megyei vezető posztokat hagyományosan betöltő nemesi családok nemigen vállaltak szerepet. Tartózkodásuk kifejezte, hogy a forradalom már túlment az általuk kívánatosnak tartott mértéken, másrészt a sikerek ellenére sem bíztak a végső győzelemben. A bizottmányi ülés elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot és kérte, hogy főispánná ismét a februárban leköszönt Sztankovánszky Imrét nevezzék ki. A kormány június 18-án értesítette a megyét, hogy megszüntette Fiáth kormánybiztosságát és Sztankovánszkyt nevezte ki főispánná.

59 Az osztrák sereg távozása után a város vezetésében is változások történtek. Prajmajer Gáspár városbírót tanácsosaival együtt elmozdították, és helyére Fejős Jánost választották, akinek az ismételt osztrák megszállás elől augusztusban menekülnie kellett.

60 A szekszárdi főjegyző, Antal János Jellasics táborával hagyta el a várost, s csak a szabadságharc bukása után tért haza súlyos betegen, s rövidesen meg is halt.

61 A forradalommal rokonszenvező aljegyző Mehrvert Ignác pedig július 26-án menekült el a városból a császáriak elől.

62 Az 1849-ben felgyorsuló események hatására a vidéki mezőváros eddig korlátozott autonómiával bíró életébe heves szenvedélyeket szítva betört a politika, állásfoglalásra, tettekre kényszerítve az embereket. Az országos küzdelem leglátványosabb helyi vetülete a város vezetésének a változó helyzet hatására bekövetkező gyors cserélődése volt, de a politikai agitáció, a kölcsönös megtorlások ennél mélyebb rétegekig hatoltak. Vesztergombi Antal volt szekszárdi hegybírót a forradalom állította Pesten a kerületi vésztörvényszék elé. Az ellene szóló vádat nem ismerjük. Későbbi pályája - várkapitány az önkényuralom időszakában - igazolják az eljárást.

63 Lajkó Mártont szekszárdi nemzetőrtársai jelentették fel, mert kutyázta Kossuthot és a magyarokat.

64 A kölcsönös indulatokat jelzi Antal Vince szekszárdi szűcsmester ellen indított eljárás. Simon Ferenc az első honvédeknek a városba érkezésekor Antal Vincének: „hála isten már bejöttek a magyarok, holnapután felakasztják a petsovits apádat..." (Antal János főjegyző) Antal Vince: „még eljöhet az idő, hogy téged is becsuknak, náladnál sokkal becsületesebb embereket már elhurcoltak a városból..." Majd szabadon bocsátása után Simonnak: „várj te akasztófára való gazember... harmadnap múlva azon helyre jutsz, ahol én bezárva voltam, aztán pedig felakasztatlak." Antal Vince a vádirat szerint összejátszott a Baranyában állomásozó ellenséggel, és nem fogadta el a magyar papírpénzt.

65 A felsorolt esetek sem tehetik kétségessé, hogy a város lakosságának döntő többsége a szabadságharc oldalán állt. Amikor a cári intervenció megindulása után a magyar kormány a szószéket is mozgósításra használta fel, Újvári József plébános hívására júniusban űrnapján hatalmas tömeg gyűlt össze a plébánia-templomban. Ott voltak az éppen besorozott újoncok is. Az egybegyűltekhez intézett beszédének tartalmát a később ellene indított vizsgálat anyagából ismerjük. Felhasználta a szabadságharcot igazoló ismert érvrendszert, de agitatív hatásának növelésére helyenként pejoratív, uszító kitételeket is alkalmazott. Ferdinánd király megcsalta a nemzetet, megszegte adott szavát, nyakunkra küldte Jellasicsot. Utána lemondott, és unokaöccse egy 19 éves fiú lett a király, aki nem is igaz ágyból való. Ő szabadította az országra az oroszokat, azt állítva, hogy vallásukat veszélyeztetjük, holott ők akarják a mi vallásunkat megsemmisíteni. István főherceget előbb lelkes ifjúnak tartottuk, de azután kilenc felől hozta ránk az ellenséget. Ne csodáljuk, ő is az osztrák fajból való. Majd az éghez fohászkodott: ne engedd Uram, hogy a bitorló osztrák faj a ránk hozott oroszokkal nemzetünket legyőzhesse. Úgyis kiszívták már a vérünket, most utolsó ínségre akarnak bennünket juttatni. Majd így buzdított: Minden magyar álljon lábra, harcoljon. Ne féljetek az oroszoktól, ezek csak szecskával és nyers tökkel.élnek, egy magyar tíztől sem félhet. Aki a harcban meghal, egyenesen a mennyországba jut. Aki nyomorék lesz, tíz hold