Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

földet vagy ezer pengő forintot kap. A harcot tekintsék keresztes háborúnak, amelyben a papok mennek elöl. Irtsuk ki az osztrákokat. Ha legyőznek vasjárom vár ránk. Felszólította a híveket, hogy minden reggel és este egy külön harangjelre mondjanak el egy imát. Az úrnapot követő szombaton körmenetet tartottak a remete kápolnánál, ahol Újvári ismét egy hasonló szellemű prédikációt tartott. Az agitáció hatását a tanúvallomások nem tükrözik reálisan. A kihallgatott tanúk igyekeztek magukat elhatárolni - a szabadságharc bukása után vagyunk - a beszéd tartalmától. Bodri Ferenc szerint a fegyverfogásra buzdító szavakra a fiatalság otthagyta a templomot azzal a megjegyzéssel: „lázít bennünket, de ha menni kell, ő otthon marad." Merfeltz János: álmélkodva hallgatta Újvári bátorságát, miként merte a császári házat mindenki előtt vádolni."

66 A tanúvallomásokban megfogalmazódó véleményeknek némi reális alapja mégis lehet. A lakosságot érzelmei, érdekei egyaránt a szabadságharc oldalára állították, de újabb áldozatok vállalásától nyilván vonakodott. A királyi házat sértő megjegyzései pedig visszatetszést kelthettek azokban, akikben az évszázados császárkultusz nem múlt el nyomtalanul. A mind reménytelenebbé váló helyzet hatására a közhangulat romlott. A délről gyakran támadó horvátok ellen, akik Bátát is felgyújtották, egy védcsapat felszerelését határozták el, de harcba vetésére már nem került sor. Noszlopy Gáspár kormánybiztos kívánságára a megye még kiállított egy ostoros csapatot, begyűjtött 252 lőfegyvert. Közben azonban a megye tisztviselői sorra mondtak le állásukról, ekkor szökött meg Szekszárdról Fejős János bíró, Mehrverth Ignác városi jegyző is. Amikor augusztus 6-án a császári csapatok bevonultak Szekszárdra,

68 már minden a teljes felbomlás állapotában volt. Jóllehet a világosi fegyverletételig még egy hét volt hátra, Tolna megye és Szekszárd számára a szabadságharc véget ért, bukása ellenére is maradandó eredményeket hagyva hátra. Az úrbériség, a földesúri fennhatóság eltörlése túlélte a bukást. Bár egyelőre számos feudális maradvány terhével, de megindulhatott a polgári fejlődés. A forradalomnak a császári abszolutizmus által eltörölt vívmányai pedig meghatározták a következő két évtized politikai harcait. A bordézsma visszaállítása Szekszárd számára - amelynek gazdasága a szőlőművelésen alapult - súlyos csapást jelentett, de egyben erősítette a forradalommal szembeni elkötelezettséget. A város jómódú polgárai számára a jogegyenlőség lehetőséget nyújtott a megye politikai életébe való bekapcsolódásra. A 48-as forradalom a népben formálódó nemzeti tudat központi tényezőjévé, tartós elemévé vált. Szekszárd a dualizmus időszakában mindvégig függetlenségi párti képviselőt választott. AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEI 1849-1867 AZ ÖNKÉNYURALOM POLITIKAI BERENDEZKEDÉSE A szabadságharc leverése után a cári segítséggel győző császári hatalom első reakciója a megtorlás volt. Az országban ostromállapotot hirdettek ki, haditörvényszékek ítélkeztek a szabadságharc vezetői és résztvevői felett. Még a győzelem előtt megindult a vita a birodalom és benne Magyarország további sorsáról. A birodalom irányítására befolyással bíró erők abban egyetértettek, hogy Magyarország eddig élvezett viszonylagos önállóságát fel kell számolni. A Windischgrätz nevéhez kapcsolódó föderalista koncepció, amely az arisztokrácia támogatását élvezte, a hagyományos tartományi rendszert megőrizve kívánta a birodalom egységét erősíteni. 1849 tavaszán bekövetkezett bukása azonban a föderalizmus vereségét is jelentette a centralizmussal szemben. A birodalom bürokratikus apparátusa, a hadsereg, az osztrák nagypolgárság úgy látta, hogy a forradalom katonai veresége lehetővé, a nacionalizmus általános előretörése szükségessé teszi a Habsburg-monarchia rendi feudális tradíciókat felszámoló centralizálását. Az olmützi alkotmány 1849-ben lényegében a centralizáció híveinek győzelmét jelentette, míg 1851. dec. 31-i hatályon kívül helyezése a centralizáció abszolutisztikus változatának felülkerekedését az alkotmányossal szemben.

69