Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Szekszárdról Kaposvárra, onnan Szigetvárra, Mágocsra, Hőgyészre, Székesfehérvárra, végül „dicsőséggel koszorúzva" Veszprém városába ment a társulat. Vándorlásuk során hol gyarapodott, hol csökkent a létszámuk. Botos József Dunaföldváron, Keszi József, Sóós Johanna és Szabó Júlia Székesfehérváron csatlakozott hozzájuk, míg Andrássy Alajos és Kántor Katica Pakson kilépett a társaságból, Kotsisovszky Rudolf pedig Veszprémbe érve beállt katonának. A szekszárdi fellépések férfiszereplői voltak: Baky Gábor (igazgató), Botos József (súgó), Farkas József, Győri Sámuel, Kétszeri József, Kiss János, Kiss Mihály (színmester), Kotsisovszky Rudolf, Pap István, Ragályi György, Szőlősi Sándor, Udvary István. „Asszony személyek" is felléptek, úgymint: Bakyné (Kovács Anna), Farkasné (Steingötter Anna), Szalainé (Raits Eliza), Váriné (Bótz Anna), Udvaryné (Sóós Johanna) Gyermekszereplők voltak: Baky Anna és Vári Pepi.

566 Egy Szekszárdról származó színész nevét a Széppataki Rózával kötött házassága tette halhatatlanná. Déry Istvánt (sz. 1792?), a köztiszteletben álló Déry János szekszárdi professzor öccsét papnak szánták. Beadták a kolostorba, de egy 1807. évi diákcsíny miatt távoznia kellett onnan. Néhány társával a város határában sétálva a hidat díszítő Szent János szobor fejét leverték és azzal labdázgattak. v A következményektől tartva vissza sem ment a kolostorba, ehelyett Pest felé vette útját. Beállt a második pesti magyar színtársulathoz. Mindenféle szerepet vállalt, leginkább az intrikus és szerelmes férfi alakításokat kedvelte. Minden hangszerhez értett valamelyest. Déryné naplójában így örökíti meg férje sokoldalúságát: „Ha az orchestrumban hiányzott a flóta a próbán, már ő odaugrott s flótált; ha elkésett a klarinétos, egész passzióval végig klarinétozott, ha violoncsellista megbetegedett, már ott termett a violoncselló mellett, ha a nagy brúgós fáradt ki, oly dühösen esett neki és cibálta a vonót, hogy azt gondoltam, ketté töri. Hát a nagydobot!" Déryné mindezt férje nyugtalan természetével magyarázta. Házasságuk nem volt szerencsés, nem illettek egymáshoz. Róza mindenkihez kedves volt, de igazában kevés embert szeretett. Csupán a színpadon oldódott fel, s ott egymaga felért egy egész színészcsapat hatásával. Déry István (családi nevén Mráz) és Széppataki (Schönbach) Róza egyik érdekesnek ígérkező szereposztása Katona Józsefhez fűződött. Kultsár István színiigazgató egy ízben gyűlésre hívta társulatát és közölte, hogy fölkereste egy fiatalember, aki átadott neki egy színdarabot, s kérte, hogy nevét tartsa titokban. A színdarabnak meglehetősen fura címe volt: „A Rózsa-harc, vagy az ártatlan legyek a szemtelen pókok közt." Az olvasópróbán Deresházit Déry Istvánnak, Deresházinét Széppataki Rózának kellett alakítania. Az asszonynak már a sületlen cím is szemet szúrt. A szövegből kitűnt, hogy a darab szerzője kompromittálni akarja mindkettőjüket. Fölkereste Kultsárt s közölte, hogy nem hajlandó eljátszani szerepét, inkább otthagyja és Debrecenbe megy. Nemsokára kiderült, hogy Katona József volt a darab szerzője. Vajon miért akarta lejáratni Déryéket? Erre is Déryné naplója ad választ. Katona József viszonzatlan szerelmet táplált szívében Róza iránt. Egy ízben K. J. aláírással levélkét küldött Rózának, de az nem tudta megfejteni, hogy ki áll a sorok mögött. Ugyanakkor Déry baráti körének régi unszolásának engedve Róza 1813-ban feleségül ment Déry Istvánhoz. A háromkötetes napló számos adatot közöl férj és feleség kapcsolatáról. E helyen csak néhány találó megállapítást idézünk belőle. „Óh az a csúf, nagyorrú ugrifüles" - mondta Róza, amikor a fiatalembert kommendálták neki. „Oly méregbe tudtam jönni, mint egy szárnyas egér" - ha lánypajtásai azt mondták: „No, meglásd, ez lesz a férjed." Vagy: „Igen becsületes ifjú, nem korhely, nem iszik, nem kártyázik, nem dohányos, minden erény megvan benne és nemes ember."

567