Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

tanítót? - Valószínűleg azért, mert Kelemen professzor lánya is „packát" (büntetést) kapott Martin tanító úrtól.

54 Méhesi Mátyás iskolamester és templomi orgonista emléke a város német ajkú lakosságának bizalmát élvező Jäger János főbíró és a magyar tagságú céhek közti villongás bűnbakjaként maradt fenn. Egy leírás szerint a főbíró 1810. június 26-án felkereste az iskolát s nem találta az osztályban Méhesi tanítót. Kiderült, hogy elment borotválkozni, „...hol járt kend, talán bizony aludt kend?" - ripakodott rá Jäger és taszigálni kezdte pálcájával, majd így folytatta: „Majd megtanítom kendet, ha köteleséginek eleget nem tud kend tenni." Mire a tanító: „Óh édes bíró uram, ha Örményinek, mint az ország bírájának és a váci katedrális templomban tudtam szolgálatot tenni, mért nem tudnék én egy mezővárosi bírónak becsületes szolgálatot tenni?" A megyei közgyűlés bizottságot alakított a céhek és a főbíró közti ellentétek kivizsgálására, s megállapította, hogy a tanító elmarasztalása csak ürügyül szolgált egyes céhek és a velük szemben álló érdekcsoport összecsapásához.

546 A tanítók javadalmazása nem sokban tért el a 18. századi szokásoktól. Továbbra is a természetbeni juttatások tették ki a jövedelem túlnyomó többségét. Évi 120-150 Ft készpénzfizetésen kívül 10-14 öl tűzifát, 5 mázsa búzát, 10-15 akó bort, kenderföldet, veteményeskertet és szénát juttattak nekik.

547 A tanítói nyugdíjra vonatkozóan már a 18. század utolsó negyedéből van adatunk, de a tanító özvegyének ellátására vonatkozóan csak Déry Jánosné esetében találkozunk. Az özvegy élete végéig évi 12 forint ún. „nyugodalmi díjat" kapott a várostól.

548 Tankönyvek és vizsgáztatás A szekszárdi iskolákban használt tankönyvek a kor tudományos ismereteinek foglalatai voltak. A tanítást és a tanulást egyaránt jól segítették. Többségük 20-40 kiadást ért meg, generációk sora használta a nyelvtankönyveket éppúgy, mint a földrajzi atlaszokat. A pécsi tankerületi felügyelő, Mitterpacher Dániel Révai Miklós nyelvészt kérte fel a nemzeti iskolák helyesírási tankönyvének megírására. A reformkorban a föld- és természetrajzi ismeretek tanítása során felhívták a tanulók figyelmét, hogy ne higgyenek a babonáknak, ugyanis „a holdat nem a kutyák eszik meg, és mikor a földingás vagyon, nem az óriások forgatják."

549 A tanítók számos kézikönyvet használtak. így pl. a Kassán kiadott Rövid foglalatú közönséges geographiát. Ez a 108 oldalas könyvecske Tolna megyéből a vörösboráról nevezetes Szekszárdot emeli ki. A protestánsok nem fogadták el Mária T. és II. József tanügyi reformjait, hanem saját tanterveik alapján irányították iskoláikat. A szekszárdi református iskola a kölesdi tractualis gyűlés 1804-ből való reguláit fogadta el zsinórmértékül. Ezek a következőkre hívták fel a tanítókat: 1. Érdekesen kell előadni a tananyagot, s ehhez Aesopus-meséket is ajánlatos idézni. 2. A tananyagot meg kell értetni. 3. Munkára, egészséges életmódra kell nevelni. 4. A szülők és elöljárók tiszteletére, de egyúttal a paraszti félénkség kiirtására törekedni. 5. Ha szükséges, akkor fenyítsen a tanító, de ne kegyetlenkedjen. A Tolna Megyei Levéltár hagyatéki leltáraiban sikerült kisiskolások tankönyveinek jegyzékére bukkani. így pl. Szűcs István árvának egy agyonhasznált olvasó- és helyesírási könyve, l-l Biblia és katekizmusa volt. Az olvasókönyvet 1 forint 30 krajcárra (egy zsellér évi adója) becsülte a leltárbizottság. A katekizmust 30 krajcárra, a Bibliát és a helyesírási könyvecskét együtt 51 krajcárra értékelték. A kisdiák iskolásanyagai között tinta és pauszpapír is szerepelt. A pauszpapír használata megerősíti azt az 1805-ből való adatot, amely a városnak a rajziskola létesítésére vonatkozó erőfeszítéseire utal. Jäger városbíró szorgalma-