Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Iskolaköteles (6-12 éves) gyermekek száma Iskolába járó gyermekek száma Iskolalátogatás aránya, % katolikus fiúk: katolikus lányok: református fiúk: református lányok izraelita fiúk: 550 fő 570 fő 90 fő 110 fő 8 fő 470 fő 350 fő 80 fő 70 fő 5 fő 85,4 61,4 88,9 63,6 62,5 Összesen: 1328 fő 975 fő 73,3 Megjegyzés: 1. A módosabb, főként nemesi családok házi tanítót fogadtak gyermekeikhez. 2. A zsidók ebben a korban nem járatták lányaikat nyilvános iskolákba. 1846-ban egy állami, két felekezeti iskola és a vármegye pártfogása alatt álló, Brunszvik Teréz biztatására 1836-ban létesített kisdedóvó intézet működött. A Béla téri ún. „nemzeti fő oskola" keretében két elemi és egy latin osztály, valamint egy leányiskola kapott helyet. Négy tanító oktatott bennük (Mutnyánszky, Martin és két Séner). Az újvárosi katolikus és felsővárosi református iskolában Kiss illetve Körmendy tanító urakat szerződtették. A kisdedóvóhoz Lajtay János tanítót fogadták fel.

537 A kisdedóvót „kegyes adományokból és táncvigalmak beléptidíjaiból" hozták létre. Vezetőjének fizetése és természetbeni járandósága az uradalom és magánszemélyek adományából került ki.

538 Az uradalom a szegény sorsú iskolás gyermekeknek is rendszeresen kiutalt némi tanulmányi segélyt.

539 Ennek kiosztásáról a plébános gondoskodott. Hogy milyenek voltak a 19. század eleji szekszárdi iskolák, arról Gál András református prédikátor 1816. évi leírásából tájékozódhatunk. „Az oskola épülete nem elég tágas, nem is egészséges... A Tanuló Házban egy íróasztal fiókkal, egy karosszék. Hat fenyő karszék, két gyékényes szék, egy fogas, egy vizes padotska."

540 Az iskolába járó fiúk 68-an, a lányok 56an vannak. Igaz, hogy nyáron a „haszonvehetők ritkán járnak fel", mégis nehezen képzelhető el a tanulók kényelmes elhelyezése és az oktatói munka kielégítő színvonala. Alighanem a lelkész ezért küldte el mindkét fiát a gyönki iskolába.

541 A városi és egyházi elöljárók („Oskola vigyázók") rendszeresen ellenőrizték az iskolai oktatást és a vizsgák rendjét. A tanítói szerződésekben garantált jövedelemért cserébe elvárták, hogy a tanító napi 5 órán át tudása legjavát adja át tanítványainak. Szerződést csak iskolamesterrel kötöttek, segédtanítókról és illetményükről őneki kellett gondoskodnia. A mester és segédtanítói között, úgy tűnik, magánjogi szerződés jött létre. így pl. Bertits János és Séner Ferenc között.

542 A tanítók megbecsülésére és elmarasztalására egyaránt vannak példák. A pécsi tanítóképzőt végzett Sénert, mint „...szelíd józan, alázatos, szorgalmas és nyájas" embert ismeri a város, ezért Szluha György, mint a Béla téri iskola elöljárója kinevezi a leányiskola vezetőjévé.

543 Ugyanakkor Merkay István tanítóra többen is panaszkodnak. Az 1811. évi egyházlátogatásijegyzőkönyv szerint Merkay hőzöngő, veszekedő ember. „Az Isten házában az Úrfelmutatás alatt hajbakapott egy tanítóval"; előfordult, hogy orgonálás közben szitkokat szórt haragosaira. Ezért az uradalom és a város felbontotta szerződését.

544 Martin György 23 éves tanítót azzal vádolják, hogy Berleg Erzsébet 9 éves tanulónak azért kellett meghalnia, mert az iskolában kampósbottal hátba verték. Kelemen professzor kislánya a tanító ellen tesz vallomást. A bíróság végül is felmenti a meggyanúsított tanítót, mert kiderült, hogy a kislány méreghatású növényt fogyasztott. Hogy miért vádolták meg a A tanítók