Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

gyasztották a termelők. A papok, tanítók, alkalmi munkások illetményének egy része bor volt. „...12 akó bort hagyok édes Atyám, Anyám, magam és első uram lelkiért szent misékre" - olvasható némely végrendeletben.

5 A megtermett bor egy része kocsmákban került forgalomba. Különösen az évi 2-3 napos vásárokban volt nagy keletje a szekszárdi vörösnek. „A bortól a gyáva bátorságot tanul, a csizmadia politizálni, a politikus csizmát varrni..." (Jókai). Az uradalom országos hirdetményt adott ki s abban „a legtöbbet ígérőknek" eladásra felajánlotta borait. A robotra kirendelt szekeresek a tolnai Duna-partra szállították, s ott hordóstul rakták dereglyére, hogy aztán a komáromi, pozsonyi, bécsi és felső-dunai lerakatokba továbbítsák.

529 Feltehetően osztrák, rác és zsidó kereskedők vásárolták fel, akárcsak a dézsmakukoricát.

530 Borrév (közismerten Bóré) is hosszú ideig kikötő volt, ahonnan a „zsenge korától késő vénségig" jól kezelt vörös, kellemes zamatú, s tartósságukkal a budaiakkal vetélkedő borokat Itáliába és Poroszországba szállították. A Bátától Szekszárdig húzódó, déli és keleti fekvésű dombokon termett borokat „szekszárdi" néven ismerték. Schams szerint évente 250 ezer akó ún. szekszárdi bort termett.

531 A szekszárdi bor legbiztosabb piaca mégis Magyarország, mégpedig az Alföld. Kisebb tételben a környékbeli falusi kocsmák is vevői voltak a szekszárdi vörösnek. Parrag József borát pl. a paksiak kedvelték.

532 A gazdák többnyire hordóstul adták el boraikat. így jutott el Bécsbe is. Hüttenbrenner Anselm német zeneszerző 1818. február 23-án Bécsben vendégül látta barátait, köztük Fr. P. Schubertet. „...A jó, szinte feketének mondható, erős szekszárdi ó-bor" vers- és dalkomponálásra ihlette Schubertet. Ekkor született örökbecsű Pisztrángotose. A szekszárdi vörösnek csak egy igazi versenytársa volt, éspedig: a sör. Méghozzá itthon, Szekszárdon. Már a 18-19. sz. fordulóján érezhető a konkurencia. A sör minősége állandó, míg a boré szeszélyes. Az uradalmi vendéglőn kívül két másik kocsmában is mértek sört, emiatt a városi termelők által üzemeltetett kimérőhelyek forgalma időnként megcsappant, s a verseny leszorította a borok árát. A sörbarátok többsége a helybeli németekből és a céhek legényeiből rekrutálódott.

534 KÖZMŰVELŐDÉS Iskolák, diákok Az 1794. évi tűzvész a Béla téri iskolát is elhamvasztotta. A tanítás 27 éven keresztül bérelt házakban folyt. 1821-ben megépült a megyeháza és a templom közti területen az emeletes, eredetileg gimnáziumnak és elemi iskolának tervezett, ún. „kapitális" iskola. A telek kiválasztása nem váltott ki osztatlan sikert. A megyeháza tisztviselőit az iskolások zsivaja, a tanítók és szülők kedélyét a naponta ismétlődő rabfenyítések látványa zavarta. A megyeháza pincéjéből az udvarra felkísért rabokat ugyanis a gyerekek szeme láttára korbácsolták meg. Az újvárosi iskola megnyitása csökkentette a Béla téri iskola zsúfoltságát, de az iskolalátogatás, ezzel együtt az írni-olvasni tudás szintje még mindig alacsony. Szluha György apátplébános 1818-ban levelet kapott az újvárosiaktól, akik kérték támogatását az iskolaépítéshez. A 20 kérvényező közül csak öten tudták aláírni nevüket.

536 Egyed Antal 1829-ben felméri az iskolás gyermekek számát és nemenkénti arányát. A 380 fiú közül 235jár az első osztályba, míg a II. és III. osztályba már csak 92 ill. 53 tanuló iratkozott be. A 203 lánytanulóról nem közölt osztályonkénti megoszlást. A legközelebbi megbízható adatszolgáltatás 1846-ból való. Ekkor a város 1328 tanköteles gyermeke közül ősztől tavaszig 1023-an, tavasztól szeptemberig csak 975-en (73%) járnak iskolába. A hiányzók többsége leány.