Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

2. ) A tanya kis szobájában tölgyfa-nyoszolya, szalmazsák; festett asztalka mellett „saráglás" karpad, a falon ruhafogas, mellette almárium. 3. ) A tanya konyhájában egy falon függő asztalt, l-l tálast és kis fogast találtak a becsüsök.

524 Cziráki István temetőszurdiki tanyájában meszelyes, savanyúvizes és verdungos butéliák sorakoztak az asztalon, a falon kéticcés csutora, szőrtarisznya és cseréptálak függtek. Bence-völgyi présházában fatányérok és füles csészék között egy zöldmázas töltögetőkorsó állt.

525 Az uradalomnak 1820-ban 3 helyen volt pincéje. 1. ) A vár alatti pincében; 64 db 8-142 akós 2. ) A parásztai pincében: 127 db 5- 47 akós 3. ) A palánki pincében: 167 db 6- 17 akós szolgáltak a zömmel dézsmaborok tárolására. Fennmaradt egy lakatosmunka számlája, mely arról tanúskodik, hogy a nagy hordók ajtaját megvasalták.

52573 d) A szüret Időpontját a városi elöljáróság javaslata alapján állapította meg az uradalom tiszttartója. A tanács szeptember elején, egy vasárnapi napon ülést tartott és megvitatta, hogy mikor kezdődjék a „bajor szüret", azaz: a fehér szőlők szedése. A „fekete szőlő" szüretidejét szeptember második felében állapították meg. Pl. 1804. szeptember 7-én a tanács és az ún. hatvanosság abban egyezett meg, hogy szept. 11-i kezdési időpontot javasol a bajor szüret kitűzésére. Mivel egyesek már másnap megkezdték volna a fehér szőlő szedését, ezért a tanács arra kérte a tiszttartóságot, hogy adjon nekik cédulát. A tanács javaslatát nem adták fel postán, hanem másnap reggel átküldték a kisbíróval, aki meghozta a választ: 1. ) Csupán a teljesen érett fehér szőlőt szabad szüretelni és préselni. 2. ) A szőlőszedést jelenteni kell a dézsmásoknak. 3. ) Szeptember 20-ig be kell fejezni a szedést. 4. ) Aki a fehérrel együtt a piros szőlőt is leszedi, attól elkobozzák egész termését. 5. ) Ugyanez lesz a sorsa, aki eltitkolja termésének egy részét. Az ún. fekete szüret kezdésére nézve fennmaradt a városi tanács 1839. szeptember 17én kelt levele. Másnap már meg is engedte az uradalom, hogy a javasolt dűlőkben, a napsütötte oldalakon megkezdjék a szüretet. Négy szűk esztendő után („amit még a vagyonosabbak is örök emlékezetben fognak tartani"), úgy látszik, az 1839. évi terméskilátások jók. De, megjelentek az esőfelhők, s félő, hogy a meleg eső a vékony héjú szőlőben rothadást idéz elő. Főként Baktán és Előhegyen sürget az idő.

526 e) Mennyi bor termett? Fennmaradt egy kimutatás az uradalom 1834-1843 közti időszakban szedett dézsmaboráról. Eszerint 10 év átlagában évente 3638 akó dézsmaborhoz jutott, ami azt jelenti, hogy ennek tízszerese termett a szőlőhegyen. A leggyengébb termésű években 4-7 ezer akó bort, a jó években 41-68 ezer, az 1834. évben 83 ezer akónyi bort szűrtek a gazdák, s ennek tizedrészét kellett dézsmába adni. A vörösbor tette ki a termés 97-98%-át. Az 1820 őszén termett 58 ezer akó borból 138 akó, az 1824-ben feljegyzett 69 ezer akós készletből 214 akó, az 1845. év utolsó napján felleltározott 66 630 akó készletből is csak 227 akó volt a fehérbor.

527 f) Borértékesítés Az uradalom a gazdák termésének tizedét dézsmaként elvonta (kivéve a városi kezelésű szőlőket, amelyek közkiadások fedezésére szolgáltak), a fennmaradt készlet egy részét elfo-