Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

A gazdák többsége évente háromszor kapálta meg szőlejét. Az első kapálásra a metszés befejezése után (március-április), a másodikra júniusban, a szőlő elvirágzása után, a harmadikra szőlőérés előtt: augusztusban került sor. Ezután már szabálysértést követett el az, aki másnak a szőlejébe lépett.

515 Schams Ferenc 1832-33. évi leírása szerint a szekszárdiak nem karózzák szőleiket, ennek ellenére a művelés ráfordításai nagyobbak, mint Magyarország más vidékein. Szekszárdon ugyanúgy művelik a szőlőt, mint a Szerémségben, azaz a karó nélküli tőkéket 2-2,5 láb magasan (60-70 cm) vágják vissza. Az őszi bekapálás előtt a tőkék mellé trágyát szórnak.

516 Mivel a szőlőhegyen legelésző állatok sok kárt tehettek a szőlőben és gyümölcsösben, ezért az uradalom arra kötelezte a gazdákat, hogy legkésőbb áprilisban tegyék rendbe kerítéseiket és kapuikat, egyidejűleg tisztítsák meg fáikat a hernyóktól. Vízlevezető árkokat ásattak a szőlők között. A szőlőben tilos volt kukoricát vetni. Aki a felsorolt szabályok ellen vétett, azt a legközelebbi úriszéki napon „minden irgalom nélkül" megbírságolták.

517 A hegybírókat és csőszöket is felelősségre vonták, ha a hanyag gazdákat nem jelentették fel időben. Évente több alkalommal ún. „hegyi-gyűléseket" tartottak a szőlősgazdák bevonásával, s azokon „a szőllejeket rosszul munkáló vagy parraggá tevő birtokosokat" kipellengérezték. A teveliek ennél is tovább mentek: 1829. évi hegyközségi szabályzatukban kikötötték, hogy: „aki szőlejét nem tartja rendben, attól a földesúr előzetes becslése után elveszik és egy szorgalmasnak átadják."

518 Az uradalom az alkalmi szőlőmunkások (pl. „betyárok") bérszabályzatát 1804-ben adta ki a hegybíróknak. 1. ) Március 19-től szeptember 29-ig a kapások, bujtatok, metszők és karózók napi 18 krajcár bért kapnak, ezenkívül ebédet. Reggelire, ebédre, ozsonnára és vacsorára „egy ital bort." De munka közben tilos volt bort fogyasztani. 2. ) Ősztől tavaszig az ebéden és boron kívül napi 15 krajcár bér illette meg a szőlőmunkásokat. 3. ) Ha az uradalom nem adott ebédet, akkor napszámbért 3 krajcárral megtoldották. 4. ) A kötözők, gyomlálok, trágyahordók bére: 9 kr. 5. ) A puttonyosok napi 15, a „gázolok" (taposók) 12, a szedők 7 kr-t kaptak. A férfiaknak egy pohár bor is megjárt az étkezéshez.

519 Az ebédhez az uraság nem adott kenyeret. c) Szőlőművelő szerszámok és borosedények Schams Ferenc szekszárdi útján a villányi kapához hasonló, 4 láb hosszú nyelű (120 cm), szögletes alakú szerszámmal kapáltak a szőlőben. Leírja, hogy döntéshez lapátot használtak.

520 A korabeli hagyatéki leltárak ennél többet mondanak el a munkaeszközök választékáról. A tavaszi munkák eszközei közül a metszőkést, oltófűrészt, vermelőkapát, kerek ásót és bujtatókést említik.

521 Simon Mihályné 1816-ban 5 „neveletlen" árvája Kisbödőben a és Jobbremetén 7 ill. 8 kapás szőlőt, présházat örökölt. A kisbödői présházban 2 kád (kb. 20 hl), 10 akós hordó színbornak, 5 akós hordó törkölynek való és egy prés állt. Apaion metszőkés és félkézfűrész lógott, a földön egy töltiklő hevert. A jobbremetei hegyen álló présházban 2 db 20 akós kád, 1 nyomókád, 1 db boros- és 1 db törkölyöshordó, a sarokban l-l kapa, kasza és ásó állt.

522 Más hagyatéki leltárakban létrával ellátott gázlókádakat, préseket, bádogtölcséreket, töltiklőket, puttonyokat, kucsorjákat, faabroncsos pálinkáshordókat, 2 akós szűrőhordókat prés alá való bocskát, fenékhúzó srófos fúrókat és tölgyből való csántérfákat soroltak fel.

52 A tanya többnyire egy-egy feldolgozóhelyiségből, szobából és konyhából állt. Hahn Antal üvegesmester 1834-ben bekövetkezett halála után fölleltározták a Gyűszű-völgyben álló tanyáját s a következőket találták benne: 1.) Kádak, hordók, puttonyok a présházban. Ugyanott 1 fenyőfa-asztalt 2-2 karpad és gyalogszék veszi körül, a falon 4 kép és 1 feszület.