Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Egy 1846. évi felmérés szerint Szekszárdon közel háromezer holdon termeltek bort.

508 A szőlőterület nagyságát „emberkapáló"-ban, „pasztában" és „rend"-ben fejezték ki. Pl. Cziráki Istvánnak a Kis-Bencze-völgyben 10 emberkapáló, 8 pasztából álló, 511 rendet kitevő szőleje volt 1818-ban.

509 Varga Gergelyné 1822. évi hagyatékában „1 napi kapáló szőlő" szerepel az Almás-hegyháton.

5 Simon Mihályné hagyatékában a kisbödői és jobbremetei szőlő nagyságát egyszerűen „kapás"-ban fejezték ki.

511 Az 1 kapás, emberkapáló, napi kapáló szőlőterület nagysága - úgy tűnik - az idők folyamán változott. A török kiűzését követő első évtizedekben - Holub szerint -150 négyszögölet tett ki, mások szerint a 18. században és a 19. sz. első felében 94 négyszögölet számítottak egy kapás szőlőre. A kapáson kívül használatos volt a nyolcad (octalitas - Achtel) is. Feyér szerint ez a szőlőmérték 240 négyszögölnyi területet jelölt.

512 Szekszárdon - eddigi kutatásaink szerint - csak a hidasi kenderföld területéről maradt fenn ez a mérték. Szóró Istvánnak Hidason 1819-ben „3 nyolcados alá való" kenderföldje volt.

513 Az 1769-es összeírás 6978 kapás szőlőt tüntet fel, valószínűleg 200 négyszögölet számítva egy kapásra. Az 1828. évi nádori összeírás végén viszont a városi elöljárók esküvel állítják, hogy Szekszárd lakóinak szőleje csak 5432 kapás, ugyanis az 1 pozsonyi mérőnyi (600 négyszögöl) szőlő 2 kapással egyenlő. A szekszárdi szőlőt az adóhatóság az I. o. szántóföldekkel egyenértékűnek minősítette, s így pozsonyi mérőnként évi 48 krajcár adót vetett ki rájuk. Mivel az összeírás a város adózóképességének megállapítására szolgált, érthető, hogy a válaszadásra jogosult elöljárók igyekeztek a szekszárdi szőlőhegyet kisebbíteni, s szerintük csak 300 négyszögölnyi szőlőterületen képesek annyi jövedelmet termelni, mint az ugyanakkora I. o. szántókon. Az 1828-as összeírás szöveges összefoglalása (Deductio Beneficiorum et Maleficiorum) szerint 1 kapásról mindössze 3 akó bort szüreteltek (holdanként 12 akót, azaz: 652 litert.) Ez a megállapítás is az adóalap kisebbítését szolgálta. Csak a legrosszabb években termett holdankénti átlagban ilyen kevés bor. Hasonló okból faragták le a bor eladási árát is; azt állították, hogy 7 évi átlagban 1 Ft 40 krajcárért tudták eladni akónként. Néhány korabeli adat megcáfolja ezt az állítást. Molnár András takácsmester 1813-ban 117 akó bort adott el egy tételben, s ezért akónként 12 forintot fizettek neki; 1816-ben Simon Mihályné hagyatékának árverezésekor 48 akó bor hordóstul 912 forintért talált vevőre; 1821 január 4-én a jobb borok 10, a közepesek 8, a gyengébbek 6 forintért keltek el; 1823 márciusában csak 6,4 ül. 3 forintot adtak értük, viszont május 31-én már 11, 10 és 9 forintot fizettek ezekért a borokért.

514 b) Szőlőmunkák Az 1828-as adatszolgáltatás szerint 1 kapásnyi szőlőterületről 5 forint értékű bort szüreteltek. Ha az árbevételből levonjuk a kiadásokat, akkor a gazda 3 Ft 21 kr. nyereséghez jut. A kiadások részletezése elvezet bennünket a korabeli szőlőmunkák megismeréséhez is. a) Borárak a) évente négyszeri kapálás b) metszés c) kacsolás és kötözés d) trágya és trágyázás Összes költség 1 forint 29 krajcár 48 krajcár 12 krajcár 14 krajcár 15 krajcár Megjegyzés: 1 forint = 60 krajcár.