Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

f) Rétek 1728-ban csak 164 szekér szénát termő rétjük volt a szekszárdi jobbágyoknak, 100 év múlva 1700 kaszás rét (1 kaszás=900 négyszögöl), a 19. sz. derekán ennek kétszerese állt rendelkezésükre.

502 A réteket - adózási szempontból - Az I. o. szántók értékére emelték; azaz: 1 kaszás rétet 1,5 p. m. szántó bérével (48 krajcár) tették egyenlővé. A rétek egyharmada a Duna közelében feküdt, így - a helybeliek szerint - gyakorta elöntötte az áradó folyó. A leggyengébb kaszálók Csatáron voltak, ezért az uradalom a mözsi robotosokkal januárban pelyvát szóratott ki javításukra. A rétek különbözőségére jellemző, hogy Vadasban és Ohn György szállásánál Mandl sebész 5 ember-kaszás rétje csak 252 forintért kelt el, míg 3 kaszásnyi tibótai rétjéért 355 forintot is megadtak. Viszonylag gyenge volt a hidasi ún. Kénytelen szigeti kaszálók értéke.

503 A városiak használatában levő 1684 kaszás rét 1828-ban 6348 Ft 27 krajcár tiszta jövedelmet hozott. Ezzel szemben a szántók csupán 1713 forintot jövedelmeztek, jóllehet azok is kedvezőbbek voltak a megyei és országos átlagnál. Tehéntartás 1828-ban az egy tehénre eső haszon Tolnában (így Szekszárdon is) volt a legmagasabb. A jövedelmezőség részint a tejtermelésből, még inkább a trágyából adódik. A II. és III. o. szántókat alig trágyázták, csupán a lakott területekhez közel fekvő I. o. szántók és szőlők részesültek előnyben. Számos hagyatéki leltárban olvasható, hogy a szőlők végében „a ganéjlerakó helen egy határ trágya" van.

504 A gazdák az év felében fejték teheneiket, napi átlagban 1 iccét (0,8 liter), ez 3,5 krajcáros egységárban 6 hónapra számítva tehenenként: 4 Ft 12 kr. bevételhez jutatta őket. A tehén borját - ismét adózás szempontjából -1 Ft 5 kr-ra becsülték, az évi 4 kocsira való trágyanyerés további 48 krajcárral növelte bevételét. A tehéntartás költségei: A téli tartás: 1 kocsi széna 1 Ft 44 kr. 4 kocsi szalma 2 Ft értékben. A bevétel és kiadás különbsége: 3 Ft 12 kr. jövedelem. A szőlőhegy A 19. század első negyedében közel 5,5 ezer kapásnyi (1358 magyar hold) szőlejük volt a szekszárdiaknak, ehhez járult még az idegenek 287 kapás (72 hold) szőleje, így összesen 1430 holdon termeltek bort. Ennek a tekintélyes területnek a tiszta jövedelme 1828-ban közel húszezer forintot tett ki. A19. század derekán a szekszárdi határ 82 000 forintra becsült tiszta jövedelmének 55%-át a szőlőtermés adta. Az előző fejezetben ismertetett baktai, bartinai, csatári, előhegyi, palánki, parásztai és remetei dűlőkön kívül az Almási hegyháton, Bence-völgyben, Bödőben,Cinkában, Faluhelyen, Gesztenyésben, Gyűszű-völgyben, Iván-völgyben, Lisztesben, Porkoláb- és Pucksvölgyben, Rövid- és Tót-völgyben, Mihály-képe körül, Szilfa-dűlőben, Töllösben telepítettek szőlőt. A Tót-völgyben már 1780-ban megkezdték a telepítést, 1783-tól szüreteltek.

505 A korabeli iratok szerint a Baktán, Bartinán, az Előhegyen és a parásztai meleg oldalon igyekeztek leginkább szőlőművelésre alkalmassá tenni az irtványföldeket.

506 Egyed Antal szavait idézve: „ott is szőlővesszőket raktak, ahol előbb erdők zöldelltek, vagy gabonakalászok sárgultak."

507 Az 1828-ban összeírt 1296 adózó 88%-ának (1146) volt szőlőbirtoka. A helybelieken kívül az uradalom saját kezelésében kb. 375 hold, a városi tanácsnak 3, az árvaszéknek 5 hold szőleje volt. Az idegenek, mint láttuk, 72 hold szőlőt birtokoltak.