Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

bancs Lázár kerületi prefektus tüstént átteszi a hozzá küldött levelet a szekszárdi tiszttartónak, „akinek ezért mindenestül felelni kell". Elképzelhetjük, hogy mi lett az ügy folytatása. A cséplőket a régi szokás szerint kellett javadalmazni. c) Terméshozam Az 1828. évi nádori összeírás szerint a szekszárdiak kétszerest, rozsot, zabot és kukoricát termesztettek. A vetőmag és a dézsma levonása után - többévi tapasztalat szerint -1 pozsonyi mérő mag vetése után az I. o. szántókon kétszeresből és rozsból 3-3, kukoricából és zabból 4-4 p. m. maradt a gazdának. AII. o. szántók hozama 15-20%-kal, a III. osztályúaké kb. 50%-kal maradt el az I. o. földekétől. Az összeírok végül is kiszámították, hogy a város szántóiról a felsorolt termények nettó hozama egy nyomásban (kb. 600 holdon): 3879 p. m. Ha ezt beszorozzuk a zsinórmértékül vett dunafóldvári terménypiac áraival, a fuvarköltségeket nem számítva, a következőkkel lehet kalkulálni: A kétszeres (búza és rozs keveréke): 1 Ft 7 krajcár a rozs 49 krajcár a kukorica 42 krajcár a zab 28 krajcár átlagosan: 46,5 krajcár/p. m. Ennélfogva az 1. p. m. szántó terményeiért elérhető árbevétel: 2 Ft 19,5 krajcárra rúg. Ebből levonva a ráfordításokat, azaz: - a 3 őszi és 1 tavaszi szántást, amely az érvényes helyi bértarifa szerint: 57 krajcár - a trágya értékét és kihordását (1 p. m. területre negyed szekérre valót számítva): 3 krajcár, akkor p. m.-ként kereken 1 Ft jövedelem keletkezik. A város szántóföldjeinek egy teljes nyomására vetítve évi: 1713 Ft 13,5 krajcár nettó jövedelemmel számoltak. Ez volt az adóalap egyik nagy tétele. Hazánk mezőgazdasága némely bő termésű évben nem tudta értékesíteni feleslegét, de elég volt egy sovány esztendő ahhoz, hogy néhány hónap leforgása alatt feleméssze az előbbi kövéret. Emberek és állatok ezrei éheztek.

497 A szekszárdiak búzaszükségletét sem a helyi, sem az uradalom többi községei nem tudták kielégíteni. A hiányt Somogyból és a bajai piacról pótolták.

498 d) Kertek A Bartina főként nemesek (Dőry, Fakó, Förster, Pinczés, Vladár), Palánk körül az egyházak és az uradalom alkalmazottai, Bogárföldön, Malomtán, Nyámádon és Remetén az ún. „nemtelen" lakosság kertjeit alakították ki. Az uradalom kertészt tartott.

499 A kerteket szabadon elidegeníthették. A szőlőkhöz hasonlóan sövénnyel, deszkával vagy prostyával kellett bekeríteni a kerteket is. A mulasztóktól néha elvették kertjüket, s másnak adták használatra.

500 e) Kendertermesztés Tíz évvel a mindent elhamvasztó 1794. évi felsővárosi tűzvész után ismét sok ház égett le. A családok egy részének a Jobb-Parásztán jelöltek ki házhelyeket. Mivel ezek a telkek korábban kenderfóldek voltak, ezért az odatelepülőket kendervárosaiknak, utcájukat Kender utcának nevezték. A telkek gazdáit úgy kártalanították, hogy Hidason kenderföldnek való parcellákat osztottak nekik.

501