Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

A gyülekezet 1809 óta vizsgázott szülésznővel rendelkezik. Az asszonyok kedvelték őket, s amikor más gyülekezetek el akarták őket édesgetni, inkább maradtak.

468 A hívek meg voltak elégedve harangozóikkal is, évente búzát, kesztyűt és csizmát adtak nekik. A várostól hat szekér szénát kaptak, s mentesültek a városi adózás alól. Az eklézsia javai egyre bővültek. 1816 nyarán Szilfán alul és a Vámhíd előtt szántóik, Malomtán és a hidasi szigetben rétjeik, Hidason kenderföldjeik, Balremetén két ember kapás szőlejük, a Vásár-állás mellett és az „Ó-Temetőben" kertjeik voltak.

469 A felekezetek együttélése A történetírás számos példát szolgáltat a felekezetek közti cívódásokról. Valószínűleg Szekszárdon is előfordultak villongások, de abban a a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az uradalom, a város és az egyházi vezetők egyetértésének köszönhetően a felekezetek békés egymás mellett éléséről számolhatunk be. Az uradalom és a város ügyelt arra, hogy „a református község a catholicus községgel mindennemű belső és külső terheket egyenlő rend szerint viselje." A reformátusok kijelentették, hogy „ennek utána is a róm. catholicusok és reformátusok között, mind eddig, virágzó jó békesség és minden szolgálatban való szép rend s egyenesség fenntartassék..."

471 A város és az egyházak között 1829-ben létrejött szerződés alapján a tanítók, kántorok, gondnokok és harangozok pénz- és természetbeni járandóságát és adómentességét egyenlőképpen állapítják meg. S ahogy a katolikusok bizonyos esetekben igénybeveszik a város lovait, éppúgy a reformátusok is a rektorkeresés és senior-vizitálás idejére kölcsönvehetik azokat. Mindkét egyház hívei vállalják, hogy a tatarozásra szoruló iskolákat együttes erővel hozzák rendbe. S ami a legmeglepőbb: papjaik földjeit is együtt művelik meg. Az arányos jogi képviselet elismerését tartalmazza a megállapodás nyolcadik passzusa: „Minthogy a Református lakosok a város lakosainak 1/6. Részét teszik, 12 Esküttekből proportio szerint nem több, mint kettő lehet azok közül Eskütt." - az 1829. március 10-én kelt szerződést Plank József városbíró, Balog József katolikus és Tolnai Ádám református esküdt írta alá.

472 A református kántor önként vállalta a katolikus tanulók énekoktatását.

473 A városi elöljáróság ezt megelégedéssel nyugtázta és a helytartótanácsnál szorgalmazta a kántor javadalmazását. A katolikus Petrik Ignác szűcsmester bíróvá választásakor a reformátusok többsége is ráadta voksát, mert az már korábbi bírósága alatt is „igen jó indulattal viseltetett" a reformátusokhoz. A város nagy fájdalmára, alig töltött egy évet bírói székében, rövid szenvedés után meghalt, s a presbitérium megrendülten állapítja meg, hogy „ez a jó ember sok szomorúktól kísértetvén eltemettetett. Az egyházak lelkészei és alkalmazottai egyforma elbírálás alá estek a tűzifaellátásban is. Grabarits Lázár uradalmi prefektus intézkedésére a plébánossal és alárendelt katolikus tanítóival egyidőben a református prédikátor és kántor is megkapta évi 15 ill. 10 öl tűzifa-járandóságát. Hasonlóképpen mindkét egyház iskolái is ingyenes tűzifához jutottak. A város lakóit kötelezték a tűzifa kivágására és házhoz szállítására.

474/a A város éppúgy hozzájárult a reformátusok harangvásárlásához és a toronyórák kezelőinek díjazásához, mint a katolikusokéhoz. Mindkét egyház, létszámarányának megfelelően, adómentes úrbéri telkeket kapott.

475 A céhek sem erőltették a református céhtagok részvételét a katolikus körmeneteken.

476 Gál András prédikátor 1816. évi jelentésében egyetlen egy dolgot kifogásol, hogy „a felhő eleibe való harangozásért a Reformátusok is minden darab szőlőből egy pint (1,5 liter) bort kénteleníttetnek adni a r. catholicusok harangozója számára." De rögtön hozzáteszi, hogy: „Háborgattatás a Vallás dolgában nints." \