Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Ezután kifejti Gál, hogy egyik-másik vidéki református cselédlány, ha katolikus családnál szolgál, „a férjhez menetes reménységével reávetetnek arra, hogy Római vallásra hajoljanak. Mások... tehetős leányért változtatják vallásukat."

477 ADÓZÁS, KÖZTEHERVISELÉS Marcali Henrik „Amerikára emlékeztető fejlődést" tapasztal Tolna megyében, s ennek tulajdonítja, hogy teherviselőképessége az átlagosnál jobban nőtt. Tolna megye adóját 1724ben jelentősen emelték, de még így is csak félannyi, mint Liptóé, viszont 1780-ban már felül is múlta. 1847-ben Tolna már négyszerannyi adót volt képes fizetni, mint Liptó megye.

478 Állami adózás A népesség számának növekedésével, gazdagodásával és nem utolsósorban a napóleoni háborút követő pénzhígulással párhuzamosan emelkedett a hadsereg fenntartására kivetett contributio forintösszege. Az 1823. évi repartitio Szekszárd lakóira 2221 Ft hadiadó-fizetési kötelezettséget állapít meg (a dikák száma 748-ra emelkedett).

479 Az évtized végén - Egyed Antal szerint - 5532 Ft-ot fizetnek „katonaadóba."

480 Az összeget irreálisnak tartom, valószínűleg a domestikát is magába foglalta. Cziráki István szekszárdi lakos hagyatéki leltára, amelyet a Tolna megyei Levéltár őriz, többek között az elhunyt ún. „Porciókönyv"-ét is tartalmazza. Évről évre beírta neki a város adószedője, hogy contributio (hadiadó) és domestica (háziadó) címén mikor, mennyit törlesztett. Pénzben szűkölködő szegény ember volt Sziráki, ezért adóhátralékát inkább ledolgozta; pl. városi istállóépítés, Kaposvárig szóló előfogatadás, a Duna-erdőben bozótirtás, beszállásolt katonáknak kenyeret és fekhelyet, a város igazolt koldusainak alamizsnát ad; ezeket beszámították adótörlesztésként.

481 Az 1796. évi országgyűlésen a nemesek megajánlottak a franciák ellen folyó háborúban 50 000 újoncot, 4,4 millió Ft adót, valamint nagy mennyiségű gabonát és állatot. A 19. század első felében a nemesség egyre nagyobb hányadát vonták be a paraszti terhek hordozói közé. 1836-tól a jobbágytelken lakó közel száz szekszárdi nemest telke után megadóztatták a közlegelő-és erdőhasználatért. 1839-től ők fizették az országgyűlési követek költségeit is. Földesúri terhek Az 1820. évi adókivetés 1469 családot érintett. Ezek 72 százaléka igásjószág nélküli jobbágy és zsellér. Csak minden ötödik házban lakik olyan gazda, aki 1 igásjószágot mondhat magáénak. A fennmaradó mintegy 113 földműves közel kétharmadának csak egy lova vagy ökre van, s mindössze 40-re tehető a négyökrös gazdák száma. A közalapítványi uradalom ily módon az állattartó földművesektől kevesebb adóhoz jutott, mint a lakosság egyéb rétegeitől. Ugyanis: a földművesek előbb említett csoportja 1820-ban 1100 Ft-ot, a város többi lakója 1584,5 Ft-ot fizetett. A Tanulmányi Alap (azaz: Közalapítványi uradalom) 1820. évi úrbéri összesítő kimutatása a következő adatokat szolgáltatja: Megnevezés Fizetendő Adófizetők száma Adó összege Ft kr Ft kr 1. Házas zsellér 1 30 818 1227 2. Hazátlan zs.(lakó) 1 30 239 358 30 3. Egy igást tartó 2 67 134 4. Két igást tartó 2 30 299 747 30 5. Három igást tartó 3 6 18 6. Négy igást tartó 5 40 200 Összesen 1469 2685 482