Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

A vármegye főbírája, Dőry József, a korabeli szokásoknak megfelelően, zombai birtokán tartózkodott. Egy alkalommal (1808. augusztus) Angyal József szekszárdi lakos, esküdt iratokat vitt Dőryhez Zombára, s a város Garait és Tatait bízta meg Angyal oda- és visszaszállításával. Zombára érkezve a két cigány előfogatos szénát követelt lovai részére. Miután megkapták, beültek a kocsmába italozni. Amikor az esküdt nógatni kezdte fuvarosait, hogy indulni kéne, Tatai cigány nem a bakra, hanem a város hintájába, Angyal mellé tolakodott és a hidasi (Motzfa) csárdáig molesztálta. A megyei büntetőtörvényszék aktáiból kiderül, hogy Tatai cigány elkapta az esküdt gatyaszárát, majd alfelét mutogatta neki. A borgőzös cigány a hidasi csárdától Szekszárdig folytatta szitkozódásait. S amikor az esküdt ráförmedt: „A te heled a bak!" - akkor a cigány azt válaszolta, hogy: „...előbb kitaszítom én az urat a kotsibul, hogy sem az úr engem a kotsimbul... több jószágom van, mint az úrnak... nálam 50 vagy 150 forint annyi mint 5 krajcár." Nemsokára összeült a fenyítőszék és ítélkezett Tatai ügyében. A szekszárdi városháza előtt, a vasárnapi nagymise végeztével, a kíváncsi és kárörvendő sokaság szemeláttára deresre húzták az esküdttel szembeszálló Tatait és huszonnégyet vertek alfelére.

448 EGYHÁZAK A19. század első felében Szekszárd lakosságának vallásfelekezeti megoszlása némileg módosult. A város népessége 1800-1847 között a mintegy hatezer főről kilencezer-hatszázra emelkedett. A 60%-os növekedésen belül a lakosság többségét kitevő katolikusok száma 4980 főről 7726-ra, a reformátusok száma 974-ről 1896 főre emelkedett. Az a körülmény, hogy a reformátusok száma közel megkétszereződött, megváltoztatta a két nagy felekezet egymáshoz viszonyított részarányát is. Míg 1800-ban a szekszárdiak 83 százaléka volt katolikus és 16,2 százaléka református (a fennmaradó 0,8 százalék evangélikus, görögkeleti és zsidó), addig 1847-ben a reformátusok részaránya 19,6 százalékra emelkedett, a katolikusoké kereken 80 százalékra mérséklődött. A hivatalos statisztikánál is nagyobbnak vélhetjük a reformátusok arányát, ha elfogadjuk Báthory Gábor református püspök körrendeletére összegyűjtött iratok egyikének adatát: „Representatio az Érdemes Városhoz, melyben a reformátusok praetendálják, hogy három református esküdt legyen a negyedes Juss szerint. 5. Jan. 1798."

449 Görögkeleti vallásúakat utoljára 1832-ben írtak össze, az evangélikusok száma 12 főre csökkent, viszont a zsidóké 52 főre emelkedett (1851-ben pedig 119-re!). Katolikusok Mérey Mihályt a helytörténetírás a török után elnéptelenedett és romokban heverő Szekszárd újjáépítőjének és benépesítőjének tartja, s joggal. Szluha György viszont a városiasodás úttörője. Mérey idejében a városok számának, s a bennük lakó népesség számának a növekedése játszott vezető szerepet az ország életében. Száz év múltán a városok belső színvonalának fejlettsége, a lakosság ellátását szolgáló intézmények voltak a fejlődés fokmérői. A város és a már Szekszárdon székelő vármegye elöljáróival karöltve Szluha György keresztülvitte, hogy Vavrik mérnök városrendezési tervének megfelelően a tűzveszélyes, rendetlen utcákban a házak egy részét lebontsák, és a Kenderváros, Kertváros és Újváros bővítésével megteremtsék a korszerű városépítés kereteit. A Béla tér mai beépítettsége nagyrészt Szluha működésének 3 évtizedére vezethető vissza. Szluha a közéletben kivívott tekintélyét latbavetve a szekszárdi Ferenc kórház megépítésére a Trnka Vencel és Keller Udalrik-féle hagyatékból 13 000 forintot, s magától az uralkodótól további 3000 forintot szerzett.

450