Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Az 1794. évi tűzvész idején Szluha kimentette a Béla téri templomból - többek között - a 8 láb magas, 5 láb széles (kb. 240x150 cm) főoltárképet, mely az Üdvözítőt ábrázolta. Átmenetileg a vármegyeházán kapott helyet, majd a belvárosi templom szomszédságában épült plébánia emeleti folyosólyán helyezték el az „eleganter pictam" („csinosan megfestett") oltárképet.

451 A tűzvész után megegyezés jött létre a Helytartótanács, a megye és a szekszárdi uradalom között a templom újbóli felépítéséről. A francia háború azonban közel tíz évvel késleltette a munkálatokat. Az első istentiszteletet a Szentháromság-szobornál, majd 3 hónapon át a Szent János- és Pál-kápolnában tartotta Szluha; eközben elkészült egy 16 öl hosszú, 5 öl széles ideiglenes jellegű fatemplom. Végül is 1802-1805 között felépült a copf stílusú egyhajós templom. A plébánosnak sikerült ehhez is megszerezni a király hathatós pénzügyi támogatását. A templom alapkövét 1802. május 27-én rakták le; Schmidt Vencel szekszárdi kőművesmester vezetésével folyt az építkezés. 1803ban tető alá került, 1804-ben rézzel fedett, aranycifrázatú tornya is állt. Az igás- és kézinapszámot a város népe szolgáltatta. Az építési költség fedezetére Szluha közel 26 000 forintot kapott a királynál tett látogatása után. Ezen az audencián hangzott el állítólag Szluha szájából az anekdotaszámba menő kérés: „Ein piszi Schrift Herr Majestät (Egy kis írást, felség!).

452 Jäger János szekszárdi kereskedő és városbíró a Remete-kápolna részére oltárképet szerzett. A szekszárdi plébánia kéziratos története arról tájékoztat, hogy a 110x80 cm méretű, aranyozott, barokk faragásokkal díszített keretezésű oltárkép valaha stíriai Mariazellben készült, onnan Bécsbe került a spanyolok kórházkápolnájába. II. József rendeletére felszámolták a kápolnát, de gondnoka a Szent Annát és férjét, valamint a könyvet kezében tartó gyermek Máriát ábrázoló festményt a Bécsben járó szekszárdi bírónak adta, aki onnan hazatérve, egyházának adományozta. Szluha - ünnepi körmenet élén - a képet kivitte vállán a Remete-kápolnához és az oltárra helyezte.

453 Szluha, aki a belvárosi iskola igazgatója és hittanára is volt, felkarolta a Mérey óta időszerű gimnáziumépítés ügyét. A tőkét gróf Styrum-Limburg hagyatékából akarta megszerezni, ám a helytartótanács elzárkózott a kérés teljesítése elől. Ekkor az elemi iskolai oktatás fejlesztésére fordította energiáját. A tanítók számát négyre emelte, ezenkívül a népesedő Újvárosban tanítói állást szervezett.

454 1796-ban Szluha felvette az egyházi Demetrius (Dömötör) nevet; 1802-ben kerületi alesperessé, röviddel azután a madocsai apát és apostoli kormányzó címekkel jutalmazták érdemeit. Egészségének szemmel látható fogyatkozása miatt 1815-ben adminisztrátort kér maga mellé, 3 év múlva lemond az alesperesi tisztségről. 1820 szeptemberében paptársai értesítik a pécsi püspököt, hogy reménytelen Szluha felgyógyulása. Október 6-án végrendelkezik; 21-én, tevékeny életének 75. évében, meghalt.

4 Holttestét a belvárosi plébániatemplom egyik kriptájában helyezték örök nyugalomra. Emlékét egy róla elnevezett újvárosi utca őrzi. Aigl Pál 13 évi plébánossága szinte eseménytelenül telik el. Egyetlen egy dolog zökkenthette ki nyugalmából: az 1825. évi tűzvész, amely a plébánia épületét is súlyosan megrongálta. Kiüríttette Déry János tanító lakását és átköltöztette holmijait, mindaddig, míg az uradalom nem hozta rendbe a plébániát. Eredménytelenül folyamodik a szekszárdi Benedek-rendi apáti címért, mert azt Várady József szombathelyi nagyprépost kapta meg 456 Idős korára pécsi kanonoknak nevezik ki, ott is halt meg.

457 Ujváry József dr. Szekszárdon született 1785-ben; teológiai tanulmányai után megszerzi az egyházjogi és filozófiai doktorátust; egy évtizeden át az erkölcstan, pasztorizáció és kánonjog tanára. Ezután 12 éven keresztül gyakorló lelkész Pellérden. Onnan 1833-ban kerül a szekszárdi plébánia élére. Két év múlva kanonoki címet kapott. Ifjú kora óta érdeklődik a gyümölcsfák iránt. Szekszárdon pedig már tudományos módszerességgel foglalkozik a gyümölcsfák fajtáinak leírásával, rendszerezésével és meghatározásával. Könyvtára és gyűjteménye sajnos nem maradt meg. („Fűit etiam celebratus pomologus.")

458