Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

közben passzust szerzett „vizsgázott borbélymesterség"-ről. Némának mutatta magát hogy az emberekben szánalmat keltsen („könnyebben szerezhessem meg kenyeremet.")

44 Protestánsok erőszakos katolizálásáról vannak adataink; zsidókról kevésbé. A „cuius regio, eius religio" - akié a föld, annak a vallása (követendő) - elvet valószínűleg érvényesítették a keresztény kézművesek és parasztok a rájuk bízott árvagyerekekkel. Egy esetből nem általánosíthatunk, de megemlítjük, hogy a Pakson elhunyt Salamon zsidó Jakab fiát Pauer Antal szűcsmester elvitte a rk. plébániára és ott a fiút megkeresztelték. Gazdája keresztnevét adták neki is. Anyja, Kele, csak így tudott kereső foglalkozást szerezni fiának.

444 A bajbajutott zsidók összefogásának és a pártjukra álló keresztények szolidaritásának megkapó példáját figyelhetjük meg az 1823. szeptember 14-i ún. „Keresztf'-vásárban. („Kereszti" - Kereszt felmagasztaltatása - Exaltatio crucis). A paksi Behr Mózes és Dávid (a szekszárdi Pirnitzer József későbbi apósa és sógora) szokásukhoz híven eljártak a szekszárdi vásárokba, ahol egyikük posztót és selymet, másikuk kovácsvasat árusított. A szeptember 14-i vásárban Behr Dávid egy őcsényi gazdától 2 hordó bort vett, s a vételárat vassal egyenlítette ki. A gazda úgy látszik nem bízott a vas minőségében, s azt „tót-vas"-nak mondta, ócsárolta, majd Behrt a vásári cédulaházhoz ráncigálta, ahol Ujfalusi vásárbíró és Vesztergombi írnok - a két hordó bor zálogául - elvettek tőle egy vég finom posztót, miközben a hajdúk a zsidók „Istenét és teremtését szidták." A vásárban tartózkodó zsidó árusok között percek alatt elterjedt az eset híre, s tüstént a cédulaházhoz futottak. A vásárbíró és írnoka rájuk uszították hajdúikat („verjétek agyon a zsidóságot!"). A keresztény szemtanúk vallomása szerint a hajdúk „a zsidók fejét és szemét verték". Ezután a két Behrt a vásári áristomba zárták. A közelben tartózkodó Búzás, Jani és Kis (mindhárman szekszárdiak) a meghurcolt zsidók védelmére akartak kelni, s kérték, hogy hallgassa meg őket a vásárbíróság, de a hajdúk elálltak útjukat. Nemsokára előkerült a deres és híre ment, hogy Behr Mózes zsidót „megvágatni akarják a Vásár Bírák." A vásárban tartózkodott a megye zsidóságának 3 vezetője, akik hitsorsosaiktól összegyűjtöttek tízezer forintot, s azt társaik szabadon bocsátásáért letették a vásárbíróság asztalára. Ujfalusi és Vesztergombi egy ideig korbáccsal fenyegetőzött, végül is szabadon engedték a fogvatartott zsidókat.

445 Cigányok Mária Terézia és II. József „cigánytalamtási" erőfeszítései nem hoztak tartós eredményt. A parasztgazdaságokhoz irányított cigányok többsége megszökött, gyerekeiket visszalopkodták. Országszerte, így Szekszárdon is, az átlagosnál jobban szaporodtak. 1782-ben hét és fél ezer cigányt írtak össze Magyarországon, a 19. század első évtizedében negyvenezerre teszik számukat. Mindenütt megfordulnak, ahol „Isten napja ragyog" (Überall wo ihnen Gottes Sonne leuchtet). Megélhetésük forrása a hegedű, a kalapács, a fuvarozás és a lopás. Akárcsak a török hódoltság idején, a 19. sz. elején is soraikból kerülnek ki a hóhérok és a pecérek. A cigányasszonyok egy garasért a hiszékenyek tenyeréből jósolnak. Többségük földbevájt kunyhóban, sátorban, nyáron a szabad ég alatt lakik, szántóföldet túrni és a földesurat szolgálni nem szeretnek. Messziről megismerni őket tarka rongyokból való ruhájukról és hangoskodásukról.

446 A többnyire csavargó, vásárlátogató és kolduló cigány etnikumból - 1829-ben - mindössze 16 család tekinthető úgy ahogy szekszárdi lakosnak. A családnagyság megegyezik a város teljes népességének átlagával, azaz: 4,6 fő. Bármekkora volt is a cigányszületések száma, a csecsemőhalandóság és az életmód megritkította őket. A cigányság körében is akadnak jobbmódúak. Az átlagot meghaladó jövedelem a lókupecek és fuvarosok között találhatók. A jólét önbizalommal, sőt, mint látni fogjuk, hetykeséggel járt. Jó példát szolgáltat erre Garai Illés és Tatai István szekszárdi cigány forspontosok (előfogatosok) esete Angyal József vármegyei esküdttel.