Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

marosként többen is „becsúsztak" a városba. A bőrszedők, gyapjúfelvásárlók és házalókereskedők kezdetben csak szállóvendégek voltak a zsidó traktérházban, innen indultak vidéki útjaikra. A Tolna megyei Pincehelyen már 1719-ben megjelenik az első állandó lakhelyű zsidó boltos, Pakson 1735-ben már zsidó község alakult bíróval, rabbival és tanítóval, Bonyhádon a negyvenes években kapnak bebocsátást, Szekszárd földesurai azonban csak a század utolsó éveiben kezdik el megtűrni a zsidók letelepedését. II. József 1781. május 13-án kelt rendeletében biztosítja a zsidók szabad, saját nyelvű vallásgyakorlatát (egyébként az ország nyelvét kell használniuk), a kézművességet, de német családnevek felvételére kötelezi őket. Két év múlva a császár megadja a szabad költözés lehetőségét. Öt év múlva a dunaföldvári járás alszolgabírója összeírja a zsidók vagyoni állapotát, s ebben a jegyzékben fordul elő első ízben Szekszárdon lakó zsidó. Reich Lipótnak hívják, foglalkozása: uradalmi borkimérő.

434 Lakhatási engedélyét évente - borsos áron - meg kell újítania és pontosan fizetni a vármegyei és városi adókat. A szekszárdi kereskedő és vendéglős polgárság önös érdekei védelmében a többi zsidó lakhatási kérelmét elutasították. Wolf Milka paksi, később tolnai zsidó asszonytól jó ideig megtagadták a házvásárlást, de még a boltbérletet is. Milka asszony felkereste a pécsváradi kerületi prefektust, könyörgéssel elérte nála, hogy az a szekszárdi tiszttartónak ajánló levelet küldött. A város élén Jäger János kereskedő főbíró azonban megmakacsolta magát. Érdemes megfigyelni, hogy mivel érvelt a városi tanács nevében eljáró főbíró 1804. aug. 16-i levelében, mikor az egyik megürült ház elárverezésénél Légrádi Imre tiszttartó Wolf Milka kezére játszotta a házat, mert a 700 forintra taksált épület árából a helyszínen 400 forintot kifizetett. Emiatt Szilágyi István keresztény csizmadia, aki ennél jóval kevesebb foglalót tett le az asztalra, elesett a házvételtől. A városi tanács - írja a bíró - fellebbezett a helytartótanácshoz, kifejtette, hogy „Wolf Milka az Publicumnak semmi hasznára, hanem inkább terhére lenne," ezért letelepedését a helytartótanács sem látja indokoltnak. A zsidóasszonynak visszaadták a foglalópénzt, és időhúzás végett azt közölték vele, hogy „minek előtte valamely jövevényt lakóul fogadnak, előbbször is bizonyító levelek szükségesek."

435 Még négy évig kellett kilincselnie Miikának, hogy az Újváros 614. számú házába költözhessek. Hasonlóképpen eredménytelenül esedeztek lakhatási engedélyért Strausz Móric és Goldfinger Márk bonyhádi zsidók. Egyikük tímárműhelyt, másikuk boltot szeretett volna nyitni Szekszárdon.

43 Mások ügyesebbek és szerencsésebbek voltak, mert olyan tevékenységre kértek engedélyt amiben nem kellett versenytől tartani. Reich Máriát és Blasz Simont elkergették a városból, mert még a zsidókonyha haszonbérlője is kitiltásukat követelte, mások, mint pl. Izsák Lépőid kóser lacikonyhás a város támogatását élvezte. Reich és Blasz kérelmének elutasítása abban az időben történt (1846-ban), amikor már 6 éve hatályban volt a 29-es törvénycikk, amely a szabad költözködés és kereskedés jogát biztosítja a zsidóknak. A két bonyhádi zsidó azonban kárpótolta magát. Mohácson próbáltak szerencsét. Kibérelték az ottani kóserkonyhát. A mohácsi tanács azzal indokolta engedélyét, hogy „...a városba érkező zsidó kereskedők sem magánházakban, sem vendéglőkben nem kaphattak ellátást", ezért „kénytelen" volt fenti vállalkozókkal bérleti szerződést kötni.

438 Az 1828. évi nádori összeírás 3 zsidó kereskedőről és egy uradalmi csaplárosról tudósít. Trebitscher a legmódosabb, vásárokba járó kereskedő, Salamon házaló kereskedő, szerény árukészlettel, Lederer Fülöp szatócs (de van háza), Roth pedig uradalmi bormérő.

439 Legnagyobb tisztességet és hírnevet Pirnitzer József szerzett. Szülei a morvaországi Bürnitzből települtek Bonyhádra 1805-ben, és származási helyükre emlékeztetőül Bürnitzernek, később Pirnitzernek nevezték őket. József korán árvaságra jutott. Földre kuporodva egy héten át gyászolta szüleit, mialatt élelmezéséről szomszédai gondoskodtak. Ezután