Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

13 éves koráig, amíg el nem érte vallási nagykorúságát a hitközség jótékonysági egyesületétől, a Chevra Kadisától élvezett támogatást, majd atyja hivatását követve kereskedőinasnak szegődött el. Az 1840. évi 29. törvénycikkről Bonyhádon a Kron család rőfösüzletében értesült. Bejött Szekszárdra s a Mayer-ház (ma: Lottózó iroda) egyik földszinti helyiségét kibérelte. Megtakarított pénzével és rokonai támogatásával selymekkel, szövetekkel és szalagokkal, majd bécsi és lyoni divatcikkekkel feltöltötte boltját. Berger és Diamant, a város eddigi két zsidó rőföse csakhamar felfigyelt a filigrán termetű, vörös, göndör hajú, szokatlan akcentussal beszélő, a magyart és németet itt-ott zsidó zsargonnal váltogató fiatalemberre. Ahogy a szövetet és selymet a pultra teríti és a gyűrődéseket elsimítja, az a rőfösség netovábbja. Pirnitzer takarékosan él, albérletben lakik és kóserkonyhán étkezik (korabeli zsidók mondása szerint: „Istennek, embernek tetszőén élt".) 1841-ben megnősült; feleségül vette a hírneves paksi rabbi unokáját, Behr Katalint. Házasságát a korabeli zsidó szokások szerint a sadben - közvetítő - hozta baldachin alá. Házasságkötésük üzletalapítást is jelentett. Pirnitzer szorgalma és vállalkozó szelleme szövetségre lépett apósa előkelő származásával és az üzleti világban elismert hitelképességével. Feleségét és gyermekeit még hat éven át csak a hétvégeken látogathatta meg, mert az uradalom és a város csak 1847-ben adta meg nekik a letelepedési engedélyt. Akárcsak Berger Dávid (1843 óta Szekszárdon „...emeletes házzal, nevezetes vagyonnal és zálogos nemesijószággal bíró izraelita kereskedő"), Pirnitzer is a következő indoklással kapja a hőn óhajtott lakhatási jogot: „miután azok Szegzárdon már több évek olta békésen laknak, és mind jóviselőket, mind kereskedési üzletöknek az ottani közönség irányában hasznos voltát több rendbéli bizonyítványokkal tanúsítják."

440 A 36. évében járó Pirnitzer 1848. március 15-én Pesten tartózkodik. Ekkor tesz tanúságot először a társadalmi változások iránti fogékonyságáról. Ott szorong a tömegben, amely a Nemzeti Múzeum előtt a cenzori engedély nélkül kinyomtatott 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát hallgatja. Pirnitzer és hitsorsosai sem lehettek érzéketlenek a magyar nemzet legáhítottabb kívánságai: az egyenlőség, a szabadság és testvériség sürgetése iránt. A 12 pont közül leginkább a negyediknek a megvalósítását, a törvény előtti polgári és vallási egyenlőséget várták. Pesti útjáról hazahozta a „magyar szabadság első lélegzetét" (Petőfi szavai), a Nemzeti dal első napi példányát, amit a Pirnitzer-unokák ereklyeként őrizték 1944 júniusáig, a család deportálásáig. Hasonló kegyelet őrizte a kereskedődinasztia alapítójának, Józsefnek a nemzetőri kardját. A zsidó etnikum sikeres embereivel közel azonos arányban éltek a páriák is. Amint honosságot szereztek a kereskedők, tüstént az idegen házaló zsidók ellen fordultak. Schmidt Mózes a házalók megbízásából megírta az uradalmi tiszttartóságnak, hogy „maga a természet ösztöne hozza magával és kit kit arra kényszerít, hogy ha más mesterséget nem tudván, szántani s vetni nem tanulván, házalunk. De ha a házalástól eltiltatunk, nyakunkba vehetjük a koldustarisznyát." Ám hasztalanul ígéri hitsorsosai nevében, hogy mindannyiszor lefizetnek egy forintot, ahányszor a város területére lépnek, a boltos kereskedők ezüst forintjai szebben csengtek, így az uradalom elutasította a házaló kereskedők kérelmét.

440/a A német birodalom Hereich városából idevetődött alacsony, vékonydongájú „...czinóber hosszú ábrázatú, német ruhában járó" és csak németül beszélő Baruch Fülöp súlyos beteg zsidó fiatalember hitsorsosai ajánlólevelével helységről helységre vándorol és nálánál jóval idősebb felesége énekel és citerán játszik a kocsmákban, hogy némi élelemhez és ingyenszálláshoz jusson.

441 Sild Pinkászt, az apátlan-anyátlan árvát 5 éves korában koldusok vitték el Szekszárdról, és csak 11 évi csavargás után - megbilincselve - került vissza szülővárosa börtönébe. Útközben, Gyönkön pénzt és némi ruhaneműt emel ki egy parasztasszony ládájából, s amiatt fogták el a hajdúk. Rozenfeld Márton, a „néma foghúzó" Kisvárdáról indult vándorútra, mi-