Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

háza. Több ízben előfordul Ferger, Frey, Prantner, Schlegl és Tutzer esküdtek neve is a városi okiratokon. Ők voltak - többek között - az 1828. évi nádori összeírás szekszárdi jegyzékének hitelesítői.

418 Az uradalom tisztviselői élén - a 19. sz. első felében Posner Bernát tiszttartó állt, akit Forster Antal ügyésszel egy időben nemesített az uralkodó. Szlávok Ma már nehéz lenne nyomon követni, honnan is érkeztek Szekszárdra a szláv nevü családok. Többnyire csak annyit következtethetünk ki nevükből, hogy déli szláv (dalmát, horvát, szerb) vagy északi és keleti szláv (cseh, szlovák, lengyel, orosz) nyelvterületről kerültek városunkba. Némelyikük családi hagyományként megőrizte eredetét. így pl. a nagy múltú Nikitics család őse a 18. század első negyedében a Dalmát-tenger partján fekvő Zára (ma: Zadar) városból indult el egy tucat kereskedő és kézműves társaságában Horvátország felé; onnan a Dunán Mohácsig, ahol hajójuk zátonyra futott. Nikitics és néhány társa egyelőre nem folytatja útját, hanem vállakózásokba kezdett. Állat- és terményszállítmányokat indítottak útnak az Adriai-tenger partján fekvő kereskedővárosok felé. A18. század derekán tűnik fel az első Nikitics kereskedő Szekszárdon. Katolikus, fiai is katolikus lányokat vesznek feleségül. Először Benevits József szűcsmester családjába nősül be egy Nikitics (József). Mária Teréziától nemességet szerzett. Ennek fia pedig a nagy tekintélyű Gyimóthy családba nősült, amely még korábban szerzett nemesi levelet. Unokája, József pedig a város egyik legrégibb polgárának lányát: Fakó Katalint vette nőül. A vállakozó kedvű Nikiticsek közül néhányan továbbköltöznek. József, a 19. század elején ismert szekszárdi vaskereskedő, városi tanácstag 12 gyermekének egyikéből, Istvánból váci polgár és elöljáró lett, akiről a családi hagyomány azt tartja, hogy 1849-ben a megszálló csapatok tábornokát sikerült meggyőznie arról, hogy kímélje meg Vácot a zsákmányra éhes katonák dúlásától. Ugyanő 1848-49-ben puskaműhelyét a szabadságharc szolgálatába állítja, majd Kossuthtal Törökországba emigrál, ahol a török kormány engedélyével fegyvergyárat létesít. (1935-ben az isztambuli hadimúzeumban kiállították az egykori Nikitics-féle puskákat.) Családtörténeti kutatás alapján tudjuk, hogy a görögkeleti vallású Demetrovits család a török időkben került Egerbe, ahol az ott élő szerb kereskedőkkel együtt még 1765-ig kiváltságokat élvezett. Onnan került a család több tagja (Miklós, Emil, Szilárd, Lajos) a 19. század elején Tolna megyébe: Paksra, Tolnára és Szekszárdra. Foglalkozásuk: cukrász, kalapos, kereskedő. Fiaik, unokáik többsége folytatja az ősök mesterségét, de akad köztük pénzügyi tisztviselő és tanár is. Délszlávok A város egykori vízimalmai a Sárvízen, a hidasi szigetben és a tasi tónál őrölték a búzát. A molnárok egy része rác volt. A „Rácz-köröszt" földrajzi név is rájuk emlékeztet. A város társadalmának minden rétegében megtalálhatóak voltak a rácok. Domsics András jó ideig a vám- és kocsmarbérlő, Velics Márton várnagy, Ujics István a megyei hajdú, Albanits György kereskedő, Bentzerits János szőlőművelő csizmadiamester. Demetrovics György vásározó, Drágíts Antal patikus, Velics József gazdálkodó nemes, Bertits János tanító. Parasztoknál gyakori a „szolga rácz gyerek". A város elöljáróságában mindvégig helyet kapnak az Albanits, Domsics, Bentzerits, Lorencsics, Mitrovits és Nikitics családok közéleti szerepet vállaló férfitagjai. Benevits József 3, Kovácsovics Mihály 2 alkalommal volt bíró a 18. század második felében; a 19. század első felében Hornok Ferenc, Petrik Ignác (talán szlovák) kerültek több alkalommal is a városi elöljáróság élére.