Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Ruházati, bőr- és textilipar: takács (51), csizmadia (43), szabó (23), szűcs (14), varga (11), kesztyűkészítő, kalapos, ködmönös, szűrszabó, nyerges, tímár és szíjgyártó (l-l fő). Összesen 154 fő. Faipar: asztalos (8), bognár (7), kádár (6), esztergályos (4). Összesen: 25 fő. Vas- és fémipar: lakatos (8), kovács (7), réz- és puskaműves (2-2 fő), bádogos (1). Összesen: 20 fő. Élelmiszeripar: molnár (8), mészáros (5), pék (3), mézeskalácsos (2). Összesen: 18 fő. Építőipar: ács (13), kőműves (4), festő és üveges (3-3), Összesen: 23 fő. Egyéb ipar: fazekas (14), fésűgyártó (4), borbély, könyvkötő, órás, szitakötő, szappanos (l-l fő). Összesen: 23 fő. Fentiekből kikövetkeztethető, hogy a mesterek több mint fele a ruházati iparban dolgozik. Domináns szerepe nem szekszárdi specialitás, az egész országban ők vannak többségben. Az ország határain túl is hasonlót figyeltek meg. A hannoveri fejedelemségben és Poroszországban a kézműveseknek kb. a fele dolgozott a bőr-, ruházati és textiliparban. K.H. Kaufhold ebből arra következtetett, hogy „feltehetően ez a struktúra az iparosítás előtti kézművesipar egyik jellemzője.

402 Egyéb iparágakban a fazekasok vezetnek, őket az ácsok, asztalosok, bognárok, kádárok, kovácsok, lakatosok és molnárok követik. Mintegy 50 mester több segédet is tart, így pl. Stann Jakab építési vállalkozó, Kopatsek János ácsmester, Untermüller József könyvkötő, Antal János szűcs, Hradeck Jakab bádogos. Kereskedők Az 1828-as összeírás nem a legalkalmasabb forrás a kereskedők számának és szerepének megállapításához, ugyanis az 50 Ft-nál csekélyebb jövedelmet bevalló szatócsokat és házaló kereskedőket nem vették fel az adózási célzattal készülő összeírási jegyzékbe. Legmagasabb jövedelműnek mutatják be Traiber Józsefet és Pált, özv. Jáger Jánosnét 2 000-3 600 Ft évi jövedelemmel, míg Schindler József bab- és lencsefelvásárló és Bien Ferencné szatócs csak 50 ill. 80 Ft évi jövedelemmel bír. Mindössze 14 kereskedőt (köztük 3 zsidó) tüntet fel az összeírás. A helyi kereskedők számából nem lehet következtetni a város kereskedelmi életének tényleges fejlettségére.

403 A kereskedők szerepét mindennél ékesebben mutatja az 1840-ben Bonyhádról Szekszárdra települt Pirnitzer József pályafutása. Erről részletesen olvashatunk a Zsidók c. fejezetben. Városi elöljárók Az 1795—1847-ig terjedő időszakban 11 magyar, 8 német és 3 tót nevű polgárt választottak meg főbírónak. Míg az előző évszázadban szinte évente váltották egymást, addig most nem ritka a többszöri újraválasztás. Bogyait, Kristofeket és Petriket háromszor, Jágert négyszer, Ferdinándot hatszor, Martint hétszer választották meg bírónak. 1795: 1796- 97: 1797- 98: 1798- 99: 1800-01: 1802-06: 1806- 07: 1807- 09: 1809-10: Az alábbiakban bemutatjuk a bírók névsorát: Vigh Ferenc 1819-21: Gyűszű István 1821-24: Kroszkopf Mátyás 1824-26: Bogyai Ferenc 1826-27: Bogyai Ferenc 1827-29: Jáger János 1829-30: Bogyai Ferenc 1830-31: Vizer Ferenc 1831-33: Jáger János 1833-36: Hornok Ferenc Ferdinánd Ádám Lendvai Ferenc Trajber Pál Plank József Hornok Ferenc Sörös János Bogyai Márton Kristofek Ferenc