Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

Borfogyasztás és borkereskedelem Fr. Nicolai magyarországi úti élményeiről szóló beszámolójában azt írja Párizsban élő fivérének, hogy a robottal sújtott magyar nép borba fojtja keservét, és iszákossága az amerikai irokézekre emlékeztet.

33 Nemcsak a francia utazó, de Szentpéteri István is azt állítja, hogy eleink mértéktelenül áldoztak Bacchusnak. A pap- és tanítóválasztás, az ispán- és kapitánykinevezés, az adásvételi szerződések mindig áldomással jártak. „Minden dolog végeztének borital a vége" - írja 1698-ban a Hangos Trombitában, s hozzáteszi, hogy: „...a magyar tanács délig főfájó, szédelgő, délután részeg..."

334 „Elhibázta az öreg Noé, mert az első szőlőtőkét, mielőtt elültette volna, megáztatá egy oroszlán, egy majom, egy disznó és egy bárány vérében. Azért aztán vagy oroszlánná, vagy majommá, vagy éppen báránykává, esetleg disznóvá válhat tőle az ember."

335 A szekszárdi gazdák elsősorban megélhetési, kereskedelmi megfontolásból termeltek bort. Az egészségtelen ivóvíz is közrejátszott a borfogyasztás elterjedésében. A vincellér és a tanács alkalmazottainak munkáját is - részben vagy egészben - borral díjazták. A katolikus plébános és a református prédikátor javadalmazásában is mindvégig fontos tétel volt a bor. Kimutattuk, hogy a helybeliek 80-90%-a megtermelte a családja borszükségletének megfelelő mennyiséget, ugyanakkor az uradalom is több ezer hektoliter dézsmaborhoz jutott. Borkereskedővel nem találkoztunk a szekszárdi összeírási íveken, szerintünk a felesleget távoli vidékek borkereskedői, gyakran dunai hajósok vásárolták fel. A kereskedelmi tőke ily módon idegenek kezében összpontosult. Nevezetesek voltak az ún. Becher-szállítmányok. Az osztrák-magyar vámpolitika egyik sajátos vonása volt, hogy a jó minőségű és Nyugat-Európában kedvelt magyar borok kiviteli engedélyét osztrák borok eladásához kötötték. Mivel Bechernek hívták azt az osztrák borkereskedőt, aki szekszárdi borokat is szállított Amszterdamba, róla nevezték el a borszállítmányokat.

336 A bor volt az egyik legmárkásabb ajándék. Ha a vármegye el akarta érni az adók és katonai terhek leszállítását, akkor szekszárdi bort küldött a nádornak és a hadbiztosoknak. „Az ajándékborok a Dunán Pozsony-Bécsbe viendők" - hangzik a közgyűlési határozat.

337 KÖZMŰVELŐDÉS Mérey apát negyedszázados földesurasága idejéből mindössze egy anyakönyvi adat utal iskola (helyesebben: tanító) működésére. Németh István plébános 1713-ban azt írja az anyakönyvbe: a kálvinista Szőcsényi István és Sörös Erzsébet elhozta gyermekét megkereszteltetni. Megjegyzi, hogy előzőleg „a tanító is megkeresztelte a calvinista rítus szerint."

338 A kálvinista tanítóról egyebet nem tudunk. Legközelebb Trautsohn apát 1719. évi szerződése említ „oskolamestert". Valószínűleg Oszlányi Istvánnak hívják. Az uradalom tiszttartója kevélységgel vádolta meg a tanítót, s elmozdította állásából. Helyére 1725-ben Lázi István levitát hívták meg a reformátusok. „Noha emberül viselte magát az Oskolamester" 1730-ban, a fokozódó protestánsüldözés miatt Lázinak is menekülnie kellett. A kb. kétszáz lelkes eklézsia tanító nélkül maradt.

339 A katolikusok tanítójáról 1725-ből van az első hírünk. Szebényi Istvánnak hívják. A városbíró neki és kálvinista kartársának 30-30 forint készpénzfizetést ad egy évre.

340 Szebényi után Pribék Márton végezte a város gyerekeinek tanítását. Mindössze két ízben tesznek róla említést. 1732-ben az esztergomi érsek által elrendelt egyházlátogatás, két év múlva a keresztelési anyakönyv örökíti meg tanúként feleségével Göndöcs Borbálával együtt.

341 A tanítók sorában Gál István következik, aki a kor szokásai szerint kántori feladatokat is ellátott.

342 A tanítás tárgyi feltételei nemigen különbözhettek hazánk más tájainak iskoláitól. Á tanulók az első tanítási napon (nov. l-jén) lúdtollat vittek az iskolába, amelyből a tanító pen-