Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

Később, elsősorban az úrbérrendelet kiadása után, a szántók 3 nyomásúak; a gazdák a föld egyharmadát (1828-ban: 1293 p. m.) ugarolják, a másik két határrészt felváltva őszi illetve tavaszi veteményekkel hasznosítják. Mivel Szekszárdon a szántóföld szűkös, az ugarföldek egy részét bevonták a folyamatos művelésbe. A hidasi kenderföldeket, a baktai búzaföldeket, a bati, baranya-völgyi, csatári és gesztenyési kukoricaföldeket a 19. század elejétől már nem pihentették, hanem trágyázással pótolták a föld tápanyagtartalmát.

306 Grabarics Lázár pécsváradi prefektus 1801. febr. 26-án a következőket jegyzi fel a szekszárdiak kérvényére: „Semminemű Felső Rendelések nem tiltják, hogy az szegény adózó ember annak módja szerint szántóföldjét hasznára ne fordíthassa, szekszárdi határban pedig nagy szűke lévén a szántóföldeknek", ezért megengedi a kérelmezőknek, hogy tavaszi vetést végezzenek a baktai kövér ugarföldeken, annak ellenére, hogy a városi tanács azt a sertések legelőhelyének szánta.

307 A dézsma természetesen ezután a termés után is megilleti az uradalmat. A szekszárdi példa nem egyedülálló. Hazánk több vidékén már a 18. század második felében bevettették az ugart. Elsősorban a zsellérek hasznosították az irtványföldeket - kukoricát, dohányt és burgonyát termesztve.

3 A város fontosabb búzatermesztő-területei: Bakta, Borrév, Csatár, Faluhely, Hidas, Leányvár, Mihály-képe és Borkút között, Malomta, Palánk, Ördögvettetése, Ruzsamáj, Töllös.

309 A kukoricatermesztés főként a Baranya-völgyben, Baton és Csatáron terjedt el. A búzatermesztés nem elégítette ki a helybeli szükségleteket, jóllehet a 18. századból fennmaradt adatok - néhány szeszélyes időjárású évtől eltekintve - emelkedő terméseredményekről tanúskodnak. Az 1712. évi 89-ről 1716-ban 110-re, 1717-ben 299 p. m.-re, az 1718. évi 605-ről 1726-ban 815 p. m.-re nőtt a búzatermés. Egy 1769. évi adat már 3284 p. m.-s termésről ad hírt. A következő másfél évtizedből évenként rendelkezünk adatokkal. így pl. 1770-ben a következő terméseredményeket mutatták ki: Megnevezés Uradalom Városiak Összesen búzatermése Kétszeres búza 1510 4343 5853 Árpa 500 549 1049 Zab 840 620 1460 Kukorica 290 1787 2077 1775-ben 3192 p. m., 1783-ban 6868 p. m. búza termett a városiak földjein.

310 Állattartás A Rákóczi-szabadságharc kitörése előtti hónapokban, a lakosság számához mérten elegendő ló, ökör, tehén és sertés volt a gazdák tulajdonában. A belharc megszűntével közel tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az állatállomány az 1703. évi szintre emelkedjék. A húszas évektől kezdve - a korábbiakhoz képest - szemmel láthatóan növekszik az állomány, de ez inkább csak a gabona- és kukoricatermesztő gazdák igényét elégíti ki, a szőlősgazdáknál alig akad igásjószág. Év Ló Ökör Tehén Sertés Összesen 1703 42 78 102 142 364 1717 45 57 50 46 198 1721 56 137 115 169 477 1726 64 158 152 138 512 1789 749 309 434 311 1533

311