Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

nya, mestersége. A teljesség igénye nélkül bemutatjuk az 1729/30-as katonai év (amely november 1-től a következő év október 31-ig tartott) adókivetési tételeit: - a jobbágy családfő személye után 1 Ft 80 dénár - a zsellér családfő személye után 1 Ft 40 dénár - saját ló után 75 dénár - saját ökör után 1 Ft - fejőstehén után 70 dénár - egy akó bor után 9 dénár - egy mérő (62,5 liter) őszigabona-vetés után 7 dénár - a halászat minden forintnyi jövedelme után 3 dénár - egy mérőnyi malomjövedelem után 7 dénár - egy forintnyi kereskedelmi jövedelem után 4 dénár - kézműves a mestersége után 75 dénár

2 A városi elöljáróság legkellemetlenebb feladatai közé tartozott az ún. porció-pénz kivetése és beszedése. A korabeli népdal „Forspont Péter és Porció Pál"-jaira hátborzongva gondolt a köznép. A „Forspont Péter"-fígura az előfogatadási, a „Porció Pál, a hadiadó-fizetési kötelezettségre emlékeztette őket. Idővel módosították illetve kiegészítették az adókivetés alapjául szolgáló vagyontárgyak körét. A 18. század közepéről fennmaradt kimutatás szerint Szekszárd a családi házat is bevonta az adóalapba. Míg a saját házzal nem rendelkező házaspárok és velük lakó felnőtt testvéreik, fiaik csak 1 Ft-ot, addig a háztulajdonosok 50 dénárral többet fizettek hadiadóba. A nőtlenek 75 dénárt fizettek. Jelentősen csökkentették és egységesítették az igavonó állatok, sertések, juhok és kecskék korábban eltérő mértékű adókulcsait.

276 A városra kivetett eszmei adóegységek (dikák) száma 2-3 évenként változott. Nem minden esetben haladta meg a korábbi összeget. Az adókulcs forintértéke is folyton változott, íme néhány példa: 1730. évi hadiadó: 977 Ft 1733. évi hadiadó: 1050 Ft 1735. évi hadiadó: 762 Ft 1737. évi hadiadó: 747 Ft 1747. évi hadiadó: 974 Ft Az adókulcsok értéke 1-5 Ft között váltakozott. Pl. 1756-ban 1 dikát 1 Ft 20 dénárral 1766-ban 1 dikát 5 Ft 11 dénárral 1788-ban 1 dikát 3 Ft 6 dénárral számították.

277 Amikor az adózás céljait szolgáló vagyonösszeírásokból kitűnt, hogy nőtt az adóalap, a vármegye a következő katonai évre nagyobb adót vetett ki a városra. Ha katonaságot szállásoltak be a házakhoz, akkor csökkentették a hadiadó összegét. A18. század eleji Szekszárd lakói csak nagy nehézségek árán, pénzszűkével küzködve tettek eleget adófizetési kötelezettségüknek, de a század második felében a szőlőtermesztésből, illetve boreladásból származó bevételei már bőségesen fedezték kiadásaikat. A földműveseken kívül a vámosok, kocsmárosok, mészárosok, molnárok, halászok és az egyre szaporodó kézművesek és kereskedők is kivették részüket az adózásból.

278 b) Háziadó A megyei önkormányzat költségeinek fedezetére kezdettől fogva, ún. domesticalist, azaz a „házi"-adót vetettek ki a lakott települések népére. Mértéke évről évre változott. Pl. 1730ban 978 Ft hadiadó mellé 524 Ft háziadót vetettek ki Szekszárdra.