Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

A háziadó viselésére a nemesi réteget is kötelezték régi, de gyakran be nem tartott törvények. A csekély számú szekszárdi nemesség adózásáról nem maradtak fenn hitelt érdemlő adatok. A vármegye - kezdetben - rendkívüli adókkal is növelte bevételeit. A18. század elején a megye nagy része lakatlan volt, ezért távolabbi megyék földbirtokosai idehajtották állataikat legeltetni. Az ilyen sertéseket 3 dénárral, ökröket és tinókat darabonként 20 dénárral adóztatták meg. Aki vonakodott fizetni, attól erőszakkal vették el az adó értékének megfelelő számú állatot.

279 c) Deperdita A beszállásolt katonaság a felhasznált élelmiszerekről, tüzelőről, takarmányról és előfogatokról nyugtát adott, a kincstár azonban nem a folyó piaci árat, hanem annál többnyire alacsonyabb térítést fizetett a vármegye pénztárába. A terítés és a piaci érték különbözete a deperdita (veszteség). 1757-től kezdve a katonaságnak nyújtott szolgáltatásokat beszámították az adóba. Gabona- és borbőség idején jól jött a katonaság, mert enyhítette az értékesítési gondokat. („Sok megye még kívánta is, hogy vigyenek keblébe lovas katonaságot.")

280 A városi jegyző szorgalmasan vezette a deperdita-jellegű tételeket, hogy a következő katonai évi adóbeszámításhoz megfelelő bizonylatokat mutathasson fel. Bemutatjuk Szekszárd 1739. évi január-október havi katonaellátási költségeit: - kenyér (fontja 2 krajcárral számítva) 3 788 Ft - kenyér és hús (adagja 4 krajcárral) 850 Ft - ingyenszolgálat (alkalmanként 1 krajcárral számítva) 545 Ft - zab (adagja 4 krajcárral számítva) 2 388 Ft - ingyen széna és fű 1 190 Ft - előfogatok száma: 1104 (össz.: 64 mérföld) értéke forintban 169 Ft - természetbeni ingyenszolgálat az uradalmi tiszteknek 63 Ft Összesen: 8993 Ft Ha csupán a teljesen ingyenes szolgálmányokat adjuk össze, és eltekintünk a beszerzési és eladási árkülönbözet miatti veszteségtől, s azt a város 1739. évi hadi- és ún. háziadójához hasonlítjuk, kiderül, hogy a beszállásolt katonaság 9 hónap alatt 60%-kal többe került a városnak, mint a hivatalosan kivetett hadi- és háziadó 12 havi együttes összege.

281 A közalapítványi uradalom 1780-as éveiben vezetett naplójában azt rögzítették, hogy: „a városban felmerülő deperditát felszámlálni nem lehet - de rendszerint esik rájuk 6 000 lóporció 90-100 mázsa liszt."

282 Schwartner Márton 1798. évi statisztikájában tárgyilagosan elemzi a katonatartás kevés előnyét és sok hátrányát. „Oroszország kivételével egyetlen ország kincstárának nem kerül olyan kevés összegbe a hadsereg fenntartása, mint Magyarországnak" - írja a szerző, majd így folytatja: „Magyarország, a Monarchia magtára, az 1751-ben rögzített áron élelmezi az országban állomásozó katonaságot. A 2 fontos kenyeret 2 krajcárért, a 6 fontos zabot 4 krajcárért, a 8 fontnyi szénát 2 krajcárért adja stb., míg a piaci ár ennél hol magasabb, hol alacsonyabb. Az első esetben természetesen a vármegyének olcsóbban kell adnia ez élelmet a katonának, mint a piaci ár, amelyen ő felvásárolta; ezért a drágaság éveiben a vármegye kárt szenved, amit Magyarországon deperditának hívnak. Az előfogat költségeinek alig felét fizeti meg a katonaság (azaz 48 krajcárt, míg a civilek állomásonként 1 forintot fizetnek), a katonai beszállásolás, a többnyire díjtalan faszállítás stb. szintén veszteség."

283