Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

szükséges bor, búza bab, lencse, hús, káposzta, méz, só és gyertyajárandóságot. Rövidesen szántó- és kenderfbldet szereztek neki. Az 1792. évi konvenció rögzíti a stólajövedelem mértékét is. Eszerint keresztelésért egy „máriást" (20 krajcár értékű ezüst váltópénz), esketésért 30 krajcárt, „halotti prédikációért" 60 krajcárt, keresztelőlevél és végrendelet kiállításáért egy máriást kap a prédikátor. ADÓZÁS, KÖZTEHERVISELÉS A szekszárdiak jövedelmük meghatározott hányadát adóba fizették. Az állami adózáson belül legjelentősebb a hadiadó, ezt követi a vármegye és követei fenntartásának költsége; idesorolhatjuk a katonatartás terhét is. Füstadó címén kezdetben minden háztulajdonos a beltelek használatáért egy forintot fizetett a város pénztárába (a század második felében másfél, 1845-ben két és fél forintot). Köteles volt minden polgár közmunkát is végezni, a városi és megyei tisztviselőknek előfogatot szolgáltatni. A város földesurai (az apátok, majd a Tanulmányi Alap, másnéven Közalapítványi Uradalom) a földhasználatért a hozam tizedét követelték meg a mezőgazdasági termelőktől. Az egyházak papjaik, püspökeik, papneveldéik eltartására, templomaik, iskoláik fenntartására a lakosság hozzájárulását kívánták meg. Végül: a köznép adta az országnak a katonát is. Állami adózás Hadiadó A contributio elnevezésű hadiadót az 1715. évi országgyűlés szavazta meg az állandó hadsereg fenntartására. Ez a teher kizárólag a szegény adózó nép („misera contribuens plebs") és a szabad királyi városok népének vállára nehezült. A nemesség kivívta magának annak az elvnek az érvényesítését, hogy a „telekkel nem jár teher" („ne onus inhaèreat fundo"), s azt az 1741. évi országgyűlésen - a nemesi felkelés kötelezettsége ellenében - törvényerőre is emeltette. Ezzel lerótta tartozását a hazával szemben. De nézzük meg, hogy 1715. előtt milyen eszközökkel oldotta meg az uralkodó a hadsereg ellátását! A törökkel vívott háborúk terhét a csapatok felvonulási útján fevő települések - így Szekszárd népe - sínylették meg leginkább. Nem túlzás Eszterházy nádor jellemzése: „Magyarország száz esztendő alatt nem fizetett annyit a töröknek, mint amekkora kárt okozott két esztendő alatt a német katonaság."

268 Az átvonuló katonaságon kívül rövidebb-hosszabb ideig 20-25 katonát beszállásoltak a házakhoz. 1696 októberében a város bel- és külterületén (Újpalánka és Nyámád) 25 magyar és 63 rác családnak 56 közkatonát és tisztjeit kellett etetnie.

269 Igaz, beszámították adójukba e rendkívüli megterheléseket, de még így is behajtottak rajtuk búzában szolgáltatott terményadót.

270 A hadsereg ellátásának fedezetére az 1696. október 28-i országgyűlésen Tolna megyére 400 porciót (23 000 Ft értékben), ezen belül a megye Szekszárd város lakóira (13 családra) 2 porciót, azaz 132 Ft adót vetett ki.

271 A nemesség ugyan adómentességet élvezett, de a megye 1699. évi közgyűlésén Kessler János Ernő hadbiztos jelenlétében ismertették a király rendeletét, amely a nemesek és a klérus egyszeri hadiadó-fizetési kötelezettségét írta elő. Mérey apátra 900 forintot róttak ki.

272 Az „egyszeri" adókivetések vissza-visszatérnek. így pl. 1703-ban a török követség átvonulása okozta károk beszámításával 70 Ft-tal csökkentették az apátságra kivetett hadiadót.

273 Ugyanez évben a palánki rácokra akkora hadiadót vetettek ki, hogy az végképp teljesíthetetlen volt.

274 A megyei adószedő (perceptor) terve alapján a közgyűlés állapította meg, hogy egy-egy adóalap után mennyi hadiadót kell fizetni. Adóalap volt a jobbágy személye, állatállomá-