Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

kihirdetése után a református lelkészek nevében az idős kerületi elöljáró, Vitéz József imát mondott, majd egy kisdedet megkeresztelt. A helytartótanács jelenlevő titkára „igen vidám ábrázattal" hallgatta az üdvözlőbeszédeket. A gyülekezet Vitéz Józsefet meghívta prédikátornak és ideiglenesen családostul Szeremlei Szabó Mihály házánál, az addig nagydorogi tanítót Király Mátét kántornak fogadták meg és Tolnai Ádám házánál helyezték el. 1784. február 21-én Vitéz József és a presbitérium 10 tagja (Baranyai, Cseri, Fejér, Majsai, Mikola, Ranga, Seres, Szabó, Szeremlei és Török) megvásárolták templom, kántor- és lelkészlakás építése céljára Gálos József és Faddi János portáját.

264 Május 14-én lerakták a templom alapkövét, s a következő év december 4én felavatták. A templom fundamentumát terméskőből, falait égetett téglából és kőből vegyesen építették. Padlása stukatúrból készült. Belsejét fehérre meszelték. Bejárata az udvarra nyílott. Kőtornyot egyelőre nem emelhettek. Erre csak 1814-16. között került sor. Mind a templom, mind a torony teteje fazsindelyből készült.

265 Az eklézsia újjáéledésének legbecsesebb tárgyi emlékei: két-két Urvacsora-kehely és kenyérosztó. Feliratuk: Szekszárdi Reformata Szent Ekklésiáé 1784. Ezenkívül ónból készült úrvacsorai boroskupa a következő körfelirattal: SZABÓ MIHÁJ SERES GYÖRGY TS/INÁL/TÁK • A SZEKSZÁRDI R/EFORMA/TA SZ. EKLESIA SZÁMÁRA • A MAGOK KÖL/TSÉ/GÉN • ANNO 1784 • A kancsófedő belsejében a győri mester neve betűzhető ki: JOS/EPHUS/ LEDERER IN RAB 1773. Két zöldmázas kerámiakancsó is a két évszázados múltat idézi: A SZEKSZÁRDI HELVETICA EKLESIA KORSÓJA ANNO 1786. II. József türelmi rendeletének korlátozásai rövidesen a múlté lettek. Már 1783 nyarán megengedték, hogy a protestánsok akkor is építhettek templomot, ha a kérelmet beterjesztő 100 család nem ugyanabban, hanem több szomszédos községben élt. Egyes gyülekezetek már 1786-ban engedélyt kaptak toronyépítésre és harangozásra. A szekszárdi gyülekezet arra gyanakodott, hogy a dunapataji eklézsiához került a korábban nyoma veszett harang. A testvérgyülekezet elhárította magáról a gyanút; „mindazáltal 40 fontos harangot vesznek a Szexárdiak számára. 8. Szept. 1786."

266 A császár rendelkezéseinek többnyire ellenszegülő hivatalok lassan tudomásul vették a változásokat. Jellemző példa erre, hogy míg a harangozást maga a császár engedélyezte, addig a toronyépítést a kancellária engedte meg, végül ahhoz, hogy templomaiknak utcára nyíló ajtaja lehessen, még alacsonyabb fórum, a helytartótanács járult hozzá. Végül II. Lipót fölmentette a protestáns papokat a katolikus plébánosoknak fizetendő stóla alól. Ezután Virág József református prédikátort és utódait illette meg a szekszárdi hívek keresztelése, esketése és temetése után járó díj. Amikor káplánt is tartott maga mellett, mint pl. Gál András lelkész Szekeres Andrást, akkor a felsorolt szertartások díjának kétharmad része a megválasztott lelkésznek (Gálnak), egyharmada a káplánnak dukált. A református hívek prédikátoraiktól és tanítóiktól feddhetetlen magatartást vártak el, amit viszont jól is honoráltak. Első lelkészüknek tüstént megszavazták a teljes ellátáshoz io 143