Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

teendők ellátásával. Ugyanebben az évben találkozunk Strupi György simontornyai franciskánus barát anyakönyvi bejegyzéseivel, aki 1732-ig adminisztrálja a szekszárdi plébániát. Mérey és utódai nem neveztettek ki plébánosokat, hanem csak adminisztrátorokat, így megmaradt érintetlenül a plébánia minden jövedelme az apátoknak (stóla és a sedecimaként ismert tizenhatod). Az adminisztrátorok ellátására rögzített mennyiségű gabonát és bort biztosítottak az apátok. A lelkészek gyakori váltásából arra következtethetünk, hogy Mérey egyikükkel sem volt elégedett. Ezek után érthető, hogy egyikük kedvéért sem volt hajlandó lemondani a plébánosi jogokról. Bár az adminisztrátor is pap volt, de míg a plébánost egészen a legutóbbi időkig (1962-65. II. Vatikáni Zsinat) az elmozdíthatatlanság védte, az adminisztrátort bármikor, indoklás nélkül elküldhették. a) Franciskánusok Trautsohn apát követte elődje szokását: megtartotta a plébániát és simontornyai ferencrendi szerzetes papokkal adminisztráltatta a plébániát. Oda-vissza szállításukat a város kötelességévé tette. („Fizettem Nagy Mártonnak, hogy a Barátot Simontornyára vitte 1 fl 53 pénzt" - olvasható a 1725/6. évi bírói számadásban.)

231 A szekszárdi plébánia keresztelési, esketési és halotti anyakönyvei megörökítették a páterek nevét. A hosszú sorból a következők neve fordult elő gyakrabban: Abraham, Adalbert, Armandus, Augustus, Benignus, Borssy Bonaventura, Domanovits Nepomuk, Pentz Kornél, Rámor Sándor, Sramko Miklós és Strupi György. Alkalmasint a tolnai Spaich Péter ferencses barát és Raimund tábori lelkész is besegít a lelkészi munkába. Közülük kiemelkedik Strupi György. Esztergomban papnövendék, Bécsben a Pazmaneumban logikát tanult; a kor szokásainak megfelelően hatalmas körszakált növesztett. 1714-ben pincehelyi plébános lett, 3 év múlva - Mérey javaslatára - a pécsi püspök áthelyezte a szekszárdi plébániára.

232 Másfél évtizeden át Trautson apát alatt is szolgált, aki Méreyhez hasonlóan teljes ellátást (élelmiszert és bort) biztosít neki.

233 b) Világi papok Rodt bíboros is ferencesekkel kezdte 1758. évi működését, de 1763-ban egy világi pap: Kovárszky Márton (korábban berkesdi plébános) került a plébánia élére. Barkóczy Ferenc prímás eltiltotta a szerzeteseket a plébániák adminisztrálásától, s helyüket világi papok foglalták el. Rodt bíboros, városunk földesura berzenkedett a reformtól, és csak a következő évben adta be derekát; 1764. február 4-én installálta Kovárszkyt. A szekszárdi plébánia 1776-ig ún. „kivett plébánia" volt, ezután kebelezték a pécsi egyházmegyébe.

234 Kovárszky 3 évtizedes szekszárdi egyházi szolgálata alatt egy ízben (1776) vizitálták a plébániát. A jegyzőkönyv fontos adatokat őrzött meg az egyházi javakról. 1782-ben a püspök kanonokká nevezte ki, ezért Kovárszky Pécsre költözött (ahol 1805-ben halt meg). A megürült szekszárdi plébániát a verbói nemesi családból való Szluha György, egykor pálosrendi szerzetes pap is megpályázta. Amikor II. József császár eltörölte a pálos rendet, világi pap lett Szluhából. Sátoraljaújhelyen és Nagyváradon magyar nyelvtant tanított. A királyi közoktatási tanács, mint a szekszárdi közalapítványi uradalom kegyura, a pályázók közül a 46 éves Szluhát tartotta legalkalmasabbnak, ezért őt 1792. november 19-én kinevezte szekszárdi plébánosnak.

235 Hivatalának átvétele után a leromlott állapotú Béla téri templom rendbehozatalára fordította figyelmét, Budán miseruhákat, Győrött 16 regiszteres orgonát és két harangot vásárolt. A templom nagyobbítását is tervezte, de ehhez nem sikerült a város és a megye veze-