Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

Görögök Decs és Szekszárd közös határán található a Görögszó dűlő. Szekszárd felől völgy, benne szántókkal; túloldalt régen legelő volt, ma szőlőhegy. A decsiek emlékezete szerint a Sárközbe zúduló árvizek elől a gulyát még száz évvel ezelőtt is a Görögszó magaslatára hajtották. A népdal is megőrizte emlékét: „Hírős decsi Görögszóban van a hálótanyám..."

200 A „görög" szó manapság nem utal kifejezetten a történelmi Görögország népére, hanem gyűjtőfogalom mindazoknak a kereskedőknek és pénzkölcsönzőknek a jelölésére, akik a közel félezer éves török megszállás alatt álló Balkán-félszigetről hazánkat fölkeresték, és sokan átmenetileg, esetleg végleg megtelepedtek. A szentendrei Görög utca is onnan kapta nevét, hogy abban görögkeleti délszlávok laktak.

201 Az ideérkezők egy része csakugyan görög nemzetiségű, erős testalkatú, szakállas, fekete vagy gesztenyebarna, göndör hajú és pajeszú, hosszúkás arcú, sasorrú férfi. Ezek a makedónok és a Drinápoly (ma: Edirne) környéki görögök; de számosan vannak a „görög"-nek mondottak között bolgárok, bosnyákok, cincárok (balkáni, görögös alkatú és nyelvű oláhok), havasalföldi oláhok, monasztíri albánok, örmények, rácok, sőt török zsidók is.

202 Legnagyobb tömegben rácok vannak a görögök között. Ennek tudható be, hogy a görögöket alkalmasint rácoknak nevezték (erről árulkodott „csics", „nics" és „vics" végződésű nevük), ezért a rácok életéről szóló írások egyike-másika valójában a görögökre vonatkoztatható. A 18. századi adóösszeírások a görögöket „Graecus"-nak, helyenként a görögség legmozgékonyabb eleméről Armen-nak, azaz örménynek nevezik. A balkáni kereskedelem nemzetközi nyelve a görög lett.

203 A görög-magyar kereskedelmi kapcsolatok ezeréves múltra tekintenek; a honfoglalás előtt is érintkeztek egymással. Bizánc 1453. évi ostroma után a görögök tömegesen menekültek külföldre, így Magyarországra is, ahol kolóniákba tömörültek. Hazánk török megszállása bővítette a görög-magyar kapcsolatokat. Az Északra induló kereskedelmi karavánok egyik bázisa a nyugat-macedóniai Kozáni város; kalmárai a 17. században Kecskemét felé vették útjukat. Kalinderisz szerint: „ott sokan meggazdagodtak."

204 A görög-magyar kereskedelem bővülését szolgálta II. Mátyás és Mohamed Mustafa 1615. évi egyezménye, melyben szárazon és vízen egyaránt biztosították a kereskedelem szabadságát. A török vámnaplókon kívül egy a török kivonulása után készült perirat szereplője is megemlékezik a görög kereskedők ittjártáról. Foki Farkas tolnai lakos elmondja, hogy Szekszárd határában, a Simontornyára vezető út mellett, Szentgálpuszta és Harc falu között kifosztottak és megöltek egy görög kereskedőt. Egy ideig kőrisfa állt fejfaként sírja mellett.

205 A „görög" itt, a balkáni népelemektől hemzsegő Szekszárd környékén kalmárt, mások becsapásából gazdagodó furfangos embert jelentette, akinek pénzzel és kufárkodással nőtt össze az élete, akit érdemes kifosztani, akiért halála után itt nem bánkódik senki. Egy régi magyar szólás-mondás úgy jellemzi a nagyon ravasz embert, hogy olyan, mint a görög, és egy pénzből, ha lehetne, kettőt csinálna. Mivel „pénzből és észből áll a kereskedelem", a görög értékén alul veszi meg a falusiak gabonáját és állatait. Kölcsönt nyújt a gazdáknak, amikor pénzszűkében vannak, amiért uzsorakamatot szed. Az,,oskolamester" boldog, ha a görög pénzember megbízza számadásainak elkészítésével. „Éjszaka a görögnek adóslevelet másolok" - mondja a korabeli tanító Bródy Sándor A fejedelem című művében. Ő, a tanító szerzi be a vármegyétől gazdájának a „Botos görögök limitatióját".

206 Az 1718. évi pozsareváci béke megtoldja a görög kereskedőknek eddig nyújtott kedvezményeket és biztosítja mind a görögök magyarországi, mind a Hasburg-alattvalók törökországi kereskedését. (A görögök megtollasodtak, viszont a levantei kereskedelem kiaknázására alakult Keleti Társaság alig húsz év alatt tönkrement.)