Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

becsukta, és csak szüret után folytatta tanult mesterségét. Az ilyen kettős foglalkozásúak közül valók a d) csoportban felsorolt hat bíró is. Arról nem maradt fenn korabeli híradás, hogy mennyi időt fordítottak bírói teendőik ellátására, s mennyit a gazdasági munkák elvégzésére. De elképzelhetjük, hogy a mezőgazdasági munkák idényszerűsége (szántás, vetés, betakarítás, a szőlők ki- és bekapálása, trágyázása, metszése, szüretelése) minden egyéb feladatot háttérbe szorított, vagy legalábbis elhalasztásra ítélt. A jegyző és a kisbíró elfoglaltsága a város igazgatásában, úgy tűnik, egyenletesebb, mint a főbíróé és közvetlen helyetteseié. A jegyző feladata az elöljáróság tájékoztatása és az írásbeliség elvégzése. A betelepítés első évtizedeiben ő szedi be az adókat és azokkal időnként elszámol a főbíróval.

129 A hidasi malom, az évi két állatvásár, a pálinkafőzde, a halászat, rákászat és a janya-pusztai városi földek kezelőinek elszámoltatása csak időszakos feladatokat ró a bírókra.

130 A külterületek közbiztonsági ügyeinek intézése, pl. a fatolvajok kihallgatása, jegyzőkönyvezése, bírságolása, a gyakori birtokháborítás viszont folyamatos elfoglaltságot adnak a hegybírónak. A kisbírók a közigazgatás mindenesei; idézéseket kézbesítenek, parancsokat hirdetnek, elbitangolt állatokról tudósítanak, részt vesznek árveréseken és a lakosság személyi és vagyoni összeírásában. Az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint az esketési tanúk jó része kisbíró vagy esküdt volt, s ha házasuló csizmadiasegéd vidékre nősült, akkor a szekszárdi elöljáróság képviselője a lakodalmas násznéphez csatlakozott. (Jegyzetben: Az özvegyi sorsra jutott szekszárdi Kosztolányi Ferenc tolnai lánnyal kötött esküvőjén Posta András, Czotter Jakab esküvőjén Márkus Mihály, Mesterházi Istvánnál Paczal Mihály, Glesell Györgyénél Hefle Balázs, Gyűszű Ferencénél Tatai Mihály esküdt és kisbíró vett részt Tolnán. Szekszárdi és tolnai rk. plébánia esketési anyakönyvei.) Takács Ádám 1724. április 24-1725. április 24. között vezetett ún. bírói könyve egyrészt a már említett tennivalók sokrétűségére, a város bevételeire, másrészt a városi elöljáróság javadalmazására is fényt vet. Az átvonuló katonaság elszállásolása és élelmezése a város kasszáját apasztotta. A dunaföldvári kiküldetésben járó Gergő deák „útiszámlája", Szabó László nótárius évi 50 forintos fizetése, az elöljáróság több tagja simontornyai útjainak költségei (kenyér, bor, szállás), a király megbízásából Szekszárdon járó „főadószedő" vendégül látása is a város költségvetését terhelte. Fodor Mihály másodbíró elszámolása alapján elképzelhetjük, hogy milyen étkekkel traktálták a magas helyről érkezett vendéget. A szakács a következő „hozzávalókéból készítette az ebédet: malac, kakas, pulyka és galamb fűszerezéséhez sáfrány, szerecsendió-virág, szekfűszeg, bors, ecet. Köretként káposztát, rizskását, kenyeret és zsemlét tálaltak. A főbíró erre az alkalomra egy tucat fatányért és csontkanalat vásárolt a városháza részére, hogy a vendég társaságában az elöljáróság is lakomázhasson. Szálai Mihály uradalmi tiszttartó 1726-ban meghozta Bécsből a városnak ígért szerződést, s ennek örömére áldomást tartott az elöljáróság. Elfogyott egy csomó tyúk, pulyka, nyúl, rizs, cukor, olaj, fűszer, dió, saláta, uborka, tejföl, vaj, kenyér, liszt, fél hektoliter sör és számolatlanul a bor. A kiadások között sorolja fel a bírói könyv a szakács és a zenészek bérét is. A városi szőlők bortermésének tárolására Pintér Jánostól hordókat vásároltak. A levelezés és jegyzőkönyvezés papirosszükségletei, a tanító fizetése, a haramiakergető hajdúk élelmezése, a simontornyai franciskánusok szekszárdi lelkészi feladatainak ellátása végett felmerülő utazási költségek megtérítése, az úrnapi ünnepségen mozsárágyúval ellövöldözött puskapor kifizetése, a szociális gondoskodás költségei (pl. az özvegysorsra jutott szegény asszonyok segélyezése, a városi dajka illetménye) mellett a városi mészárszék fenntartási költségei, a paplak és az iskola tatarozási költségei, a kölcsönnyújtások voltak a legszokványosabb kiadási tételek.