Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

Balogh Ádám kuruc ezrede nem várta meg, hogy az ellenség fölkeresse, mint a rácok Simontornyát, hanem 1707 decemberében huszáraival, köztük a szekszárdiakkal, Mosón megyébe lovagolt, s ott élelmiszert, bort, takarmányt, társzekereket, lovat és hintót zsákmányolt. Egyik katonája azt jegyezte fel, igen találóan, hogy: „E féle nyereségeket Isten majd minden héten ád."

66 Domokos Ferenc gyalogezredében 1707-ben 10 szekszárdi is szolgált (köztük Seres András hadnagy). Ők 1708 elején a Székesfehérvárt körülvevő kuruc blokádban kaptak beosztást. Ám az ostromzár parancsnokának hanyagsága miatt a budai rácok élelmiszert juttattak be a fehérvári labancoknak. A rácok vérszemet kaptak és Simontornyát meg akarták kaparintani maguknak. Ott azonban kemény ellenfélre akadtak. Az őrség jó időben értesült a rácok tervéről, ezért befűrészelték a várkapu hoz vezető hosszú fahíd lábait. A léprement rácok alatt összeomlott a híd s az ellenség a mocsárban pusztult el.

67 Balogh és Domokos ezredei 1708 márciusában felmentették Pécset a labancoktól, majd Baranyában és Tolnában táboroztak. Ekkor végre kellő mennyiségű hadiruházattal látták el őket.

68 Augusztusban Csornára, majd Simontornyára vonult Balogh lovasezrede. Itt a Simontornya felé igyekvő császári seregek megsemmisítésével bízták meg Baloghot. Hadvezéri zsenialitását mutatja, hogy a kétfelől közeledő császári erőket megelőzte az egyesülésben, s így sikerült 1708. szeptember 2-án Kölesdnél megverni az ellenséget. A győzelem hírét Rákóczi minden követének megírta, Baloghnak pedig a brigadérosi rendfokozat mellé 15 000 forint értékű birtokot ígért.

69 Rá is fért a birtok, mert egy évvel korábbról való feljegyzés szerint „...jóllehet Pest vármegyében adatott vala némely jószág eő kegyelmének, mind azáltal az teljességgel elpusztult, Sellérségben a felesége gyermekivel edgyüt Szécénben nyomorogh."

70 A kölesdi győzelmet nem követték újabb hadisikerek. 1709 nyarán Körmendnél csatát vesztettek Balogh kurucai, majd Simontornyán gyülekeztek a még harcképes csapatok, hogy Heister ostromló seregével felvegyék a küzdelmet. A védők jól állták az osztrákok rohamait, azonban a hadiszerencse végül is az osztrákok mellé szegődött. Egy bécsi futár azt a hírt hozta, hogy az osztrákok győzelmet arattak a flandriai fronton. Heister ennek örömére díszsortüzet lövetett ostromágyúival, amit a végsőkig elgyötört védők az ostrom folytatásának véltek, s reményüket vesztve, fehér zászlót tűztek a vár fokára. Ezzel Simontornya, Tolna megye utolsó kuruc erődítménye is osztrák kézre került. Heister Győrbe vonult és fenyegető hangú parancsot küldött Tolna vármegye uraihoz. A kurucok üldözésére és felkutatására szólított fel mindenkit. Nádasdy Ferenc gróf továbbment a fenyegetésben, akasztófát ígért a kurucrejtegetőknek.

71 Az 1709. évi pestistől és rossz terméstől sújtott nép már csak egyet akart: békét. De hátra volt még az utolsó felvonás. Balogh Ádám tragédiája 1710 augusztusában a kurucok rövid időre újból erőre kaptak: rohammal elfoglalták a palánki hidat és kiűzték a sáncbeli labanc őrséget, majd bevonultak Szekszárdra. Petrasch osztrák ezredes kémei jelentették, hogy Szekszárd felé tart Balogh Ádám is. (Egy régi hagyomány szerint a kuruc brigadéros betért Szekszárd határában egy csárdába s az ajtó mellett a falra írta, hogy: „Itt ne keresd!" Azóta „Nekeresdi csárdá"-nak hívják, s a múlt század derekáig betyárok is látogatták, emiatt 1850-ben lebontották.)

72 Petrasch ezredes 1710. október 29-én megérkezett városunk határába. Csapatával bekerítette Balogh Ádám éhségtől gyötört, hiányosan felszerelt lovasságát. A küzdelem nem tartott soká. A túlerőben levő osztrákok mintegy 70 kurucot felkoncoltak, kevesen menekültek el a szőlőhegyek felé. Az ellenség mindössze 8 foglyot ejtett. Ezek is annak köszönhették életben maradásukat, hogy Secula ezredes még idejében „Megállj"-t kiáltott a csatári torok közelében, mély árokban rekedt kurucok ellen ádáz harcot vívó katonáinak. A hagyo-