Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

mány többféleképpen beszéli el Béri Balogh Ádám halálát. Egy decsi elbeszélő (akinek ősei a közeli Ebes-pusztán földet béreltek) úgy tudja, hogy ott veszett el Balogh Ádám, s ez akkoriban, mint mondja, egy nagy fára „...ki is volt írva... Az a fa Magyarország közepén van." A másik verzió szerint a Balogh Ádám fája a mohácsi csatáig viszi eredetét, amikor egy török basa azon a helyen (a csatári torokban) beleszúrta botját a földbe. Jó ideig a nép „Basa fájának" hívta az öreg fát.

73 Thaly Kálmán nyomán Bodnár István azt írta, hogy „Balogh Ádám híres Murza lova a szekszárdi határban, a csatári toroknál, a megáradt Czinka-patak iszapjában összerogyott és maga alá temette gazdáját." Más vélemény szerint a kurucok egy mély árokban igyekeztek egérutat nyerni, de sikertelenül. Seculla katonái nehéz köpenyeiket az árokban rekedt kurucok fejére hajították, majd heves kézitusában harcképtelenekké tették őket.

74 Petrasch ezredes megkezdte a foglyok kihallgatását. Főként a kuruc tisztek hollétét firtatta, ám Balogh konokul hallgatott. A nyugalmas jövőt ígérő szavakra azt válaszolja, hogy inkább lesz kutyák étke, mint a császár katonája. Fogságában is Rákócziért akar élni vagy meghalni. A kuruc tábor kulcsembereként számontartott brigadéros elfogásához Savoyai Jenő osztrák hadvezér is gratulált. A foglyot előbb az eszéki várba, majd a budai börtönbe szállították. Pálffy János gróf, Habsburg-párti főnemes halálos ítéletet követelt a „főrebellis" fejére. Rákóczi közbenjárt Balogh életéért, hivatkozott arra a szerződésre, amely bántatlanságot ígért a foglyoknak. Pálffy szava erősebbnek bizonyult. A haditörvényszék halálos ítéletet hozott. A császár iránti hűségeskü letételével Balogh Ádám jómódú középbirtokosként élhetett volna tovább. De ő hű maradt politikai nézeteihez, amit a börtönben így fogalmazott meg: Inkább akar Rákóczinál disznópásztor, mint a császárnál magas rangú hivatalnok lenni. Elveiért és tetteiért 1711. február 6-án reggel a budai vérpadon lehullott Balogh Ádám kuruc brigadéros feje. * * * A szekszárdi kuruc katonák túlnyomórészt Balogh Ádám lovasezredében szolgáltak. Domokos Ferenc ezredében 10 fő, Bezerédy Imre zászlaja alatt egy közvitéz, Bottyán János egyik századában Szászi Mihály strázsamester katonáskodott. Gombay János pedig bekerült a fejedelem testőrségébe, az ún. palotások közé. A Gömörbe települt férfiak egy része koránál fogva nem vett részt a fegyveres harcokban. Ezért tizenheten a fiukat, vejüket, sógorukat vagy öccsüket állították katonának, kilencen zsoldost fogadtak fel. A szabadságharc hősi halottjairól nem maradt fenn teljes körű jegyzék. Az 1707 nyarán készült összeírás a Gömörbe települt szekszárdiak kapcsán kimutatja, hogy a szabadságharc első felében minden negyedik család elveszítette a családfőt, vagy akit az maga helyett állított. Markos Jánosnak mindhárom fiát „levágta a rácz". Legtöbben az igali csatában estek el. A17 szekszárdi halott: Szabó András hadnagy, Almády István, Baranyai Mihály, Csekey Mihály, Ferenczi István, Hifinger Mátyás, Józan György, Konczos András, Nagy István, Nyék Márton, Oláh Mátyás, Pintér Mihály, Seres János, Simon Mózes, Szántó István, Szíjártó András, Tóth János. A koroncói csatában vesztette életét Molnár Márton és Németh Pál. Ekkor született a „Gyászének a koroncói harcról" című kuruc kesergő. 1706-ban Esztergom, Győr és Sopron környékén veszett oda egy-egy szekszárdi kuruc katona. Gyakorta a patikaszerek hiánya okozta katonáink halálát. A hősök között olvashatjuk Lévay Sámuel vármegyei főbíró, alispánhelyettes nevét is, akit a Rákóczi környezetében tevékenykedő Mérey azzal bízott meg, hogy a megyegyűléseken képviselje.

75 A katonai vereségek és a hadtáp elégtelen működése, a pestis okozta tömeges halálozás megpecsételte a szabadságharc sorsát. A kuruc hadsereg a majtényi síkon letette