Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

szekszárdi dombokon a bortermelés folyt, de a bosztárnkert, a méhészet, stb. növekedése már az ártéri birtoklás kiterjesztésére mutat. Az ártéri területen fekvő dombokon több kis tagban kerti művelésre és sertés- vagy juhtartásra alkalmas ólaskerteket alakítottak ki. A Szekszárd belterületén élők lakóházaik és belső gazdasági udvaruk mellé, az ártérben Nyámádon és környékén, egy vagy több másik külső gazdasági udvart is létesítettek. Ezek közül többen még a szekszárdi dombok szőlőiből is részesülhettek. Ilyen módon tehát Szekszárd akkori mezőgazdasága széttagolt területeken, egy-egy jobbágygazdaság több termelési üzemhelyén folyt. Szekszárd belső lakóházait 1580 után egyre inkább új telepesek, mohamedán törökök (bosnyákok) vagy ortodox görög-keleti délszlávok foglalták el. így a magyar őslakosság Szekszárdról egyre inkább az ártérbe, Nyámád és Őcsény környékére, amíg a tolnaiak KisTolnára telepedtek át. Ezekből a mezővárosokból fokozatosan kiszoruló jobbágycsaládok férfitagjainak egy része fegyvert fogott a török ellen és ún. hajdúcsapatokba állt. A tömegesen leszegényedő magyar jobbágyok elégedetlenségét a magyar végvárakban élő magyar földesurak és embereik még bizonyára szították is. A hajdúcsapatok a magyar végvárakkal együttműködve szabályos hadjáratokat vezettek a török helyőrségek ellen, mint pl. erről Mehmed budai pasa is így írt. Mehmed budai pasa Székesfehérvárott, 1592. okt. 11-én kelt magyar nyelvű levelében Mátyás főhercegnek Bécsbe a következőket írta: „ez három végbeli kapitányok, úgymint veszprimi, palotai és tatai, az frigy mi légyön és az két császár között való barátságot nem tudják(...)akasztófától és karótól meneködött latrok Veszprimre, Palotára és Tatára mennek, várokban helyt találván(...)ez egy néhány napokban veszprimi és palotai kapitányok úgy mint háromszáz lopót összegyűjtvén és váratokból tűzzel labdákat és egyéb tüzes szerszámokat adván nekik, ezt mondván nekik ti is az török palánkokat égessétök és várasokat, szabadságot adván az Konstantinápolybeli útban egy Szekszár nevű városra tüzet vetvén egy házat megégettének..."

131 Ugyanezen 1592. évből származik az a regesztrum is, amely Martonfalvay Imre deák által Tolna megyében birtokolt 16 falu adóösszeírását őrzi. Ez az 1592. évi Martonfalvay-birtokokat tartalmazó regesztrum Szekszárd mai területéről említi Nyámád falut: „Nyámádon vagyon helyes jobbágy 12. Adójok kitesz évi 35 Ft-ot. Minden búzájokból kilenced jár, s ártán 2 darab, csizma egy darab, nyest két darab." Ugyanitt szerepel még Szentmiklós falu is: „Szentmiklóson vagyon épp jobbágy No.8. Adójok kitesz évi 15 Ft-ot ártán No.E, száraz hal No.6., csizma No.l. kapcsostól, papucs is No.l.".

132 A sorozatosan ismétlődő hajdútámadások nyílt háborúhoz vezettek, 1593. augusztus elején III. Murád szultán hadat üzent. Két hónap múlva Szinán pasa nagyvezér hatalmas sereggel vonult fel Eszéktől, Szekszárdon át Veszprém felé. A hadműveletek a határ egész hosszában megkezdődtek. Szinán pasa nagyvezér seregében Mehmed Asik írja le második feljövetelüket Győr ellen, az eszéki országúton: „e napokban az Iszlám népének győzedelmes hadserege Esztergomot hátrahagyva arrafelé jött s jó hírt hozott, az átkozott hitetlenek leverésében sikert ért el, és szemben velünk Paks és Szekszárd között lévő nevezett állomáshelyre a fent nevezett szerdár (Szinán pasa!) az Iszlám hadsereggel megérkezett, Paks és Szekszárd között a fent nevezett szerdár három napot pihent és a nevezett Sevval hó második napján (1594. jún. 22.) erről az állomáshelyről felkerekedett, Szekszárdnál átkelvén Tolna város közelében állomáshelyet foglalt...". 1596 szeptemberében a III. Mehmed szultán által vezetett török sereg Szekszárd előtt elvonult. Feltehetőleg a Szekszárd körüli hidakat nem találták rendben, mert ekkor a szultán úgy rendelkezett, hogy a hidak védelmére egy új palánkot (Yeni Palánk) építsenek fel. Ebben az időben már a török csapatmozdulatokat a magyar hajdúk komolyan akadályozták. A hajdúkról Illésházy István nádor 1598-ban nyilatkozta: „ezidőben sok szabad hajdúk támadtak vala a parasztság közül, akik lakóhelyét a török, a német elpusztította, s ezek a hegyekben és az erdőkben laktak Baranyában és Somogyban...".

133 Szekszárd környékét korábban érték kisebb hajdútámadások, de 1597 júliusában már Bajával egy időben a támadás