Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

nagysága megnőtt. A következő évben, 1598. március végén pedig egyenesen elsöprő erejű támadást élt át. Ebben a hónapban, Győr visszafoglalása után, egy csapat szabad hajdú Komárom és Esztergom várából összeállt és innen Szekszárdra indult. A szekszárdi szandzsákbég kegyetlenkedéseiről és az általa elfogottaktól kicsikart nagy váltságösszegekről híres volt. A hajdúk Szekszárd táján elrejtőztek a Sárvíz nádasaiban, és egy éjszaka a vár falai alá lopakodtak. Észrevétlenül eljutottak a falak alá és a magukkal hozott három létrán felmászott néhány hajdú a falra, s úgy belülről kinyitotta a kaput, amelyen az egész hajdúcsapat betódult. A vár török őrségét levágta és épületeit felgyújtotta. Ekkor a hajdúk a vár alatti török városrészt és az országúton lévő hidakat is felgyújtották. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a hajdúk Szekszárd szandzsákszékhelyet tökéletesen megsemmisítették.

134 A TÖRÖK SZEKSZÁRD ÉLETE 1598-TÓL A VISSZAFOGLALÓ HÁBORÚKIG Az 1598 márciusától 1603 szeptemberéig terjedő időszakban Szekszárd környékét még három hajdútámadás érte. Mivel a török sereg rendszerint az Eszék-Buda közötti országúton vonult fel, a bécsi haditanács utasítására többször megkísérelték, hogy a felvonuló török csapatokat már itt a hódoltsági terület belsejében tartóztassák fel. így 1599 júniusában Pálffy Miklós főkapitány által egy ideküldött hajdúcsapat Tolnánál a Budára utánpótlást szállító dunai hajókonvojt és kísérőit verte szét. Pogrányi Benedek és Thurzó Szaniszló magyar csapatai az 1600-as évben Tolnán ütöttek rajta és az ottani török palánkot égették fel. Az 1599. júl. 23.-1600. jan. 15. közötti időszakból a budai pasalik (vilayet) területén elhelyezett török helyőrségek zsoldjairól fentmaradt jegyzék szerint ekkor Pakson 108 fő, Bátaszéken 26 fő és Szekszárdon 21 fő azab-gyalogos kapott zsoldot. Ez a zsoldjegyzék csupán töredékes, de a szekszárdi várban már meglévő török helyőrség létéről számot ad. Azonban ez nem jelenthette azt, hogy a török Szekszárdot azonnal teljesen helyreállította volna. 1600. szeptember 10-én a Kanizsa körüli török táborban kelt Ibrahim pasa nagyvezér levele Mátyás főherceghez, amelyben leírja hadseregével való mostani útját: „...most is az eszéki hídon vonultam át, és a Buda felé tartó utamba eső szekszárdi hidakat a hajdúk felgyújtották, s így utunkat elvágták. Azt nem folytattam ilyen nehéz felszerelésekkel vonuló hadsereggel, mivel az új hidak elkészítésére 15 vagy 20 napot kellett volna várni, ezért arra lettünk kényszerítve, hogy kerülőutunkat Szigetvár felé folytassuk...".

135 Ez a levél a hajdúk által Szekszárdnál okozott pusztításokat röviden érinti, de ugyanakkor Szekszárd tényleges helyreállítási idejét is megjelöli. A pusztításokat Ibrahim pasa nagyvezér által Szekszárdon elhelyezett török alakulatok állíthatták helyre. A budai kincstár az egész vilajetről készített bevételi-kiadási jegyzéke a török nagyvezér tábori kincstárának számításaival együtt Mehmed pasa budai beglerbég és Mehmed pasa nagyvezér által 1601. febr. 23-án keletkezett számításaiban: a paksi palánk, a bátaszéki párkány és a szekszárdi vár őrségének közel egyszázezer akcsés zsoldot mutatott ki. Ez a török zsoldjegyzék az akkor meglévő három Kelet-Tolna megyei helyőrség között Szekszárdot is megnevezi. Közben újabb, Szekszárdra is kiható hadi események következtek be. 1601. szept. 20án a törököt Székesfehérvárról kiverték. Ugyanezen időben Jemisdzsi Haszán pasa nagyvezér felmentő serege Szekszárd környékén már felvonulóban volt. Ekkor a felmentő török sereget a Sárrét mellett szétverték, s e győzelem hatására a bécsi haditanács megparancsolta: a töröknek a lehető legnagyobb károkat kell okozni. Ezen haditerv értelmében a székesfehérvári királyi őrség Tolna megye török helyőrségeit sorra támadta meg. Ezen támadások során Althán Adolf ezredes gyalogosai és Kollonich Siegfrid lovasai 1602. április elején Simontornyát sikertelenül rohanták meg. Székesfehérvár főkapitánya 1602. júl. 7-én kelt levelében az udvari haditanáccsal közli, hogy egy Idiczky György nevű tolnai polgár 1602. június végén Belgrádban járván ott a török sereg Száván való átkelését látta. Ez a hír igaznak bizonyult. Ez a levél még azt is megmutatja, hogy a tolnai és a többi hódoltsági mezőváros pol-