Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD KORAI TÖRTÉNETE - A korai vaskor - A kelták

E megállapítás még akkor is elfogadhatónak látszik, ha a Kárpát-medencében a nyugati expanzió után egy viszonylagos nyugalom évszázada következik, melyben egy rendkívül kedvező és élénk gazdasági élet alakul ki. A bronzöntő műhelyek tömegtermelésre állnak rá. Ez maga után vonzotta a hatalmas méreteket öltött kereskedelem új fejlődési szakaszát. A délre elmenekült lakosság megerősödését reprezentálja, hogy „ellentámadásba" tudtak átmenni, ám ezek a mozgások területünket alig érintették. A korábban használt földvárak újra benépesedése itt nem igazolható. Az i. e. XII. században a Halomsíros kultúra népeit - valójában (részben) egy folyamatos átfejlődés útján - az óriási kiterjedésű temetőikből megismert (temetkezési rítusokról elnevezett) Urnasíros kultúra népei váltották fel.

b E történeti folyamat jól látható, s bár Szekszárd vidéke is beleesik e kultúra körzetébe, nyomai eddig még nem tisztázhatók. Az kétségtelen, hogy a dunántúli Urnasíros kultúra törzsei által megszállt területen egy viszonylagos nyugalom következett be. Az évezred végéig - főleg a kereskedelemnek köszönhetően - virágzó gazdasági fejlődés következett be. Ezt a töretlen fejlődési ívet szakította meg a keleti szytepp vidékéről kiinduló újabb népmozgás. Az i. e. IX. század derekán a Kárpát-medence területét elérte a Preszkita vándorlás. Ez ugyancsak a fejlődés ívét zavarta meg, ám a helyben maradó bronzkori lakosság ismereteit újabb tudással gyarapította. KORAI VASKOR (HALLSTATT) (i. e. IX-IV. század) AIX. század közepétől a kelták megjelenéséig (IV. század eleje) eltelt több száz esztendő történetét alig tudjuk városunkban követni. Hogy a preszkita kultúra elérte megyénket, bizonyítja a kakasdi síregyüttes.

16 A megye területén gazdag bronzkori korai vaskori bronzkincsek sora látott napvilágot. Ezek megannyi bizonyítékot szolgáltatnak az élet létezésére területünkön. Ám Szekszárdon csupán néhány szórványként kezelhető kerámiacsoport vall a gyér létezés meglétéről. (Bakta, megyeháza területe!) E szórványanyagban azonban igen szép behúzott-, sikozott-és turbántekercses tál töredéke hívja fel magára a figyelmet. A VI-V. században az ÉNy-i Alpok vidékén élő népek között, és a társadalmakon belül is felgyorsult a differenciálódás. A Keleti-Alpok vasércét kohászati úton feldolgozva egy a bronznál lényegesen erősebb, használhatóbb fémet állítottak elő, a vasat. A kereskedelmi úthálózat beszőtte egész Európát, s az áruk sokasága óriási távolságokra jutott el a gyártási helytől. A görög és etruszk import áruk megjelentek a mai Kelet-Franciaország területén, de éppen Tolna megyében, Kurdon is találtak olyan bronz edény leletet, mely tanúsága szerint egyértelmű az etruszk kereskedelem e térségben is.

17 A KELTÁK (i. e. IV-1. század) A mai Kelet-Franciaország területén az ipar és a kereskedelem nyújtotta gazdasági fellendülés hatására a differenciálódás oly méreteket öltött, hogy az itt élő kelták csoportjai hódításokba, kalandozásokba fogtak. Egyes törzseik eljutottak a mai Ausztria területére is, de hódítóként jelentkeztek a mai Brit-szigeteken is. Egyik legjelentősebb vállalkozásukként emlegetik Róma 388/87-es elfoglalását. Bár a Capitóliumra nem jutottak fel, de gyakorlatilag Dél-Itáliáig törtek előre. AIV. század elején Nyugat-Dunántúlon is feltűntek, igaz ekkor még csupán Sopron környékén telepedtek meg.

18 Az i. e. IV-III. század fordulóján újabb kelta hullámok érkeztek a Kárpát-medencébe. Lényegében csak átcsaptak az itt élő alaplakosság „feje felett", mert az igazi cél a görög területek gazdagsága volt. E rabló hadjárat után egy részük visszahúzódott Dunántúl déli részébe, mások Kis-Ázsiába is betörtek.