Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD KORAI TÖRTÉNETE - A korai vaskor - A kelták

Ettől az időponttól kezdve újabb és újabb hullámokban érkeztek a kelta hódítók, s a III—II. század fordulójára nemcsak a dunántúli területeket, hanem a Kárpát-medence északi részét is megszállták. Pannoniából a pannon alaplakosság nagy része délre húzódott, kitérve az új népesség elől. Az első század közepén újabb hódítók akarják megvetni a lábukat kelet felől Pannoniában. A dákok leverték a scordiscus és boi (kelta) törzsek ellenállását, ám ennek ellenére sem sikerült berendezkedniök a Dunától nyugatra eső területeken. E dák befolyást gyakorlatilag nem is tudjuk kimutatni itt. Ekkor azonban már a Római Birodalom is e későbbi tartomány (provincia) felé fordult. Az írott római kori források egyre több híradással szolgálnak a Dunától nyugatra eső területekről. A birodalom figyelme stratégiai okokra vezethető vissza, s az i. e. I. század végén Róma megindítja politikai és katonai akcióit Pannónia megszerzésére.

19 E mozgalmas időszakban Szekszárd ismét sűrűn lakott területté változott. Elsősorban temető töredékeket ismerünk. E temetők tanúságtétele szerint a III—II. század fordulójától a római foglalás utáni időszakig egy töretlen kelta élettel számolhatunk. Mindkét temetkezési szokással találkozhatunk. Ismerünk nyújtott csontvázas sírokat, de találunk hamvasztásos temetkezéseket is. Feltűnő a sírok mellékletei között a fegyverek (kardok, lándzsák) hatalmas mérete. Mind a férfi, mind a női sírokból nagy mennyiségben kerültek elő bronzékszerek. A vas tömeges használata mellett az edényművességben megjelenik a „korongolás" művészete is. Egy különös temetkezési szokás is a kelták hagyatékához köthető. A sírokba eleve „tönkretett", több rétegben összehajtogatott kardokat, lándzsákat helyeztek. Ennek csak a túlvilági képzeteikkel kapcsolatos hiedelmekben találhatjuk meg magyarázatát. (Fordított világkép!) A temetők döntő többsége a dombok keleti lankáin helyezkednek el, de találunk sírokat a Duna akkori árterének szigetein és szárazulatain is. Telepnyomokat egy helyen sikerült lokalizálnunk, a bogyiszlói úti avar falu alsó rétegei alatt. Temetője nagy valószínűséggel az Oncsa-telepen került elő. A feltárt néhány ház és az ezekhez tartozó néhány gödör korát a La-Tene C-D periódusra keltezhetjük. A házak kissé földbemélyített, téglalap alakú építmények, melyeknek tetőszerkezetét két erős, a ház tengelyének végeibe beásott ágasfán nyugvó szelemengerenda tartotta. Az előkerült kerámiatöredékek között a háztartáshoz tartozó edények cserepein kívül, szép számmal akadt nagyméretű gabonatartó hombártöredék is. Ez nyilvánvalóvá teszi az itt élő kelta lakosság letelepedett életmódját. Földet műveltek, s élelmezésükhöz felhasználták a természet által kínált lehetőségeket is. Az előkerült állatcsontok tanúsága szerint kevés vadat fogyasztottak, de halásztak, a húsfogyasztást elsősorban a háziállatok tenyésztésével oldották meg. Szekszárd a rómaiak megjelenésével nem vesztette el a kelta korban kialakult jelentőségét. Gyakorlatilag a kelták letelepedésétől kezdve állandósult az ember jelenléte a ma szőlőkkel bontott dombokon.