Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - Szőlőművelés és bortermelés

A búza minőségjavítására tett kísérletek eredményeként némileg emelkedett az átlagtermés. 1937-ben 2214 q búza vetőmagot osztott ki a vármegyei gazdasági felügyelőség*

8 A mezőgazdaság helyzete az állami beavatkozás és a hadikonjunktúra hatására két évtizedes pangás után az 1930-as évek végétől fellendülést mutatott. Elsősorban a gabonaterületek csökkentek, a fontos hadseregélelmezési cikkek vetésterülete - hüvelyesek - és az ipari növényeké növekedett. Ezzel egyidőben csökkentek a termésátlagok a műtrágya, növényvédő szerek, munkaerő hiánya miatt.

49 A búza és a többi termék árát rendeletileg szabályozták, a búzakereskedelmet tiltották. 1940-ben a búza ára 23 pengő volt.

50 A háború éveiben természeti csapások is nehezítették a mezőgazdaság helyzetét. 1940. augusztus 20-án borzalmas jégverés pusztított Szekszárdon, csak a szőlővessző és a kukorica szára maradt meg.

51 Nem sokkal később, 1942-ben árvíz és belvíz miatt a város területének 1/5-e víz alá került, csak nyár végén szabadult fel alóla. Ezért az aratás és a cséplés csak szeptember elejére fejeződött be, igen gyenge eredménnyel: 12 803 q 71 kg búzát, 366 q 51 kg rozst, 2120 q 62 kg árpát és 2659 q 30 kg zabot csépeltek ki összesen.

52 Szekszárdon a természeti, földrajzi adottságok, a kialakult, s alig változó birtokszerkezet, a sok törpebirtok, az állattenyésztés és földművelés aránya nem kedvezett a korszerű gazdálkodás megteremtésének. Itt a munkaigényes, régi formájában eszköz- és tőkeigénytelen szőlőtermelésnek volt hagyománya és lehetősége, s e negyed század alatt nem jelentkezett egy olyan új, intenzív kultúra, mely kitörési pontot jelenthetett volna- a mezőgazdasági termelés válságából. Szőlőművelés és bortermelés Szekszárdon a szántóterület kis súlya miatt a szántóföldön termelt növényféleségekből kevés jelent meg a piacon. Ami az egész lakosságot egzisztenciálisan, munkaerő és megélhetés szempontjából alapvetően érintette, az a szőlőművelés, bortermelés volt. A trianoni döntés után létrejött ország területén a történelmi borvidékek szinte érintetlenül megmaradtak, ami a szőlő területi arányának növekedését eredményezte. Felvetődött tehát a kérdés, hogy a lakosság el tudja-e fogyasztani a megtermelt mennyiséget, vagy lehet-e külföldön értékesíteni? A monarchia megszűntével a magyar exportáruk vámkülföldre kerültek, áraikat a világpiac határozta meg, ami alacsonyabb volt a korábbinál. Ráadásul Ausztria és Csehszlovákia az eddigi legfőbb fogyasztók önellátásra törekedtek. A viszonylagosan megnövekedett szőlőterület még kedvező piaci helyzetben is nehézséget jelentett volna, de a túlkínálat katasztrófát okozott a magyarországi borértékesítésben. Ez a helyzet Szekszárd számára óriási kihívást jelentett: tud-e olyan utat találni, amely csaknem a lakosság teljes egészének alapvető megélhetését érintő kérdésben lehetőséget, megoldást jelent? A filoxéra után, a XX. század elején, az 1910-es évekre érte el a szőlőtermelés városunkban a csúcspontját. Ekkor Szekszárdon a szőlőterület 3369 kat. hold, a város földjeinek negyedrésze. A következő évtized háború okozta nehézségei - munkaerő, és védekező anyagok hiánya - miatt sok szőlő parlagon maradt, jelentősen csökkent a termőterület. Ugyanakkor a háborús konjunktúra fokozta a telepítési kedvet, mely az 1920-21-es években tetőzött. Ekkor kb. 2800 kat. hold termőterület volt a városban A növekvő eladási nehézségek, majd a gazdasági válság miatt a kifagyott, kiöregedett szőlők egy részét anyagi erő hiánya, illetve rossz fekvése miatt nem pótolták. így 1935-re 2152 kat. holdra csökkent a művelt szőlőterület, majd lassan ismét növekedésnek indult, s 1939-re elérte a 2350 kat. holdat.

54