Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Szekszárd

vegye át. A kérés teljesítésére, a javasolt formában nem került sor, mert 1918 decemberében, alispáni rendeletre, megyei hatáskörrel szervezték újjá a nemzetőrséget; a Szekszárd központú parancsnokság egy szakaszt a város rendelkezésére bocsátott.

6 A nemzeti tanács mellett Szekszárdon is megalakultak a hatalom új szervei, elsőként november 4-én Soós Sándor vezetésével a munkástanács, valamikor a novemberi napokban a katonatanács,

7 amely a Pécsről idevezényelt ezred egyik katonáját, Cséby Lászlót választotta elnökévé.

8

, Közvetett adataink szerint legkésőbb 1919 tavaszára megszerveződött a földművesek tanácsa is. Az 1918 októberét követő hónapok történetének feldolgozását nehezíti az általános adathiány. Különösen áll ez a már említett tanácsokra, tevékenységükről a hatalomátvételig szinte semmi információnk nincs, a két elnök személyén kívül tagjaik közül senkit sem ismerünk. Soós Sándor és Cséby László munkás-, illetve katonatanács elnökök életrajzának jelzés értékű közös mozzanata, hogy mindketten a nagyváros szülöttei, Budapesté, illetve Pécsé; felnőttként kerültek erre a vidékre.

9

1918 őszén, 1919 tavaszán azért juthattak vezető szerephez, mert a gazdasági fejlődés itt nem hozott létre olyan mozgalmakat, pártokat, amelyek a forradalmi idők helyi vezetőit kitermelhették volna. Az események hatására persze Szekszárdon is megindul a pártok és szakszervezetek alapítása, közel sem olyan intenzitással és eredménnyel, mint ahogy ezt a megyei intéző bizottság 1919 májusában kimutatta. Szerintük a szocialista és kommunista párt erre az időre már 5000 tagot számlál, akkor, amikor a háború előtti utolsó népszámlálás adatai szerint a város népessége a tizenötezret sem érte el.

10 Az elmondottak ellenére bizonyos értelemben Szekszárd mégis az események középpontjába került: megyeszékhely lévén, itt alakultak meg az új hatalom megyei szintű szervei, amelyek közvetlen vagy közvetett módon befolyásolták a városi eseményeket is. A város és a megye kapcsolata a forradalmak korában nem volt felhőtlen, viszonyukat, egy rövid időszaktól eltekintve, hatásköri és hatalmi rivalizálás jellemezte. A szekszárdi 48-as párt és a helyi nemzeti tanács november 11-én kelt levelében erőteljesen kritizálta a megyei törvényhatósági bizottságot, melynek többsége még október 31-én is „a német szövetségnek zengett dicshimnuszt"}

1 A régi rendszer híveit tömörítő törvényhatóság ellensúlyozására a szekszárdiak dr. Mayer Gyula helyi ügyvéd megbízott főispánná történő kinevezését javasolták, akiről azt tartották, „hogy a régi rendszertől távol állva, politikai elvi és a múltban elfoglalt pártállása által a demokratikus átalakulás őszinte híve"} A szekszárdiak kezdeményezésére főispánná kinevezett Mayer azonban csak rövid ideig tartotta meg hivatalát, így a megye és a város közötti, személyére alapozott harmonikus kapcsolat kérészéletű maradt. Szekszárdon az országos eseményeket megelőzve már március 14-én kísérlet történt a baloldali hatalomátvételre. A radikális cselekmény előzményeihez tartozik, hogy az őszirózsás forradalom óta eltelt néhány hónap alatt a lakosság életkörülményei érezhetően romlottak. Az elégedetlenség növekedésével párhuzamosan születtek vagy erősödtek a baloldali mozgalmak, részben helyi kezdeményezésből, részben annak a propaganda tevékenységnek a következményeként, amit a Budapestről a megyébe érkezett szociáldemokrata agitátorok folytattak.

13 Szekszárdon 1918 decemberében hozták létre a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének Szekszárdi Csoportját. A Bence Ferenc elnökletével megalakult szervezet politikai aktivitását jellemzi, hogy öt tagtársukat a helyi Nemzeti Tanácsban való képviselettel bízták meg. Bence Ferenc aktív részesévé vált a március 14-i eseménynek is: a vármegyeházára összehívott tömeggyűlés képviselőjeként lett a főispán lemondását követelő küldöttség, majd a megye irányítására kijelölt, ekkor megválasztott ún. ötös bizottság tagja. A főispán elmozdítását - a Népszava tudósítása szerint - a szekszárdi munkástanács kezdeményezte, elsősorban azért, mert a főispán, a törvény által megenge-