Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Szekszárd

dett 14 tagú helyett, csak 9 tagú néptanácsot alakított, őt tették felelőssé azért is, hogy Tolna megye a közélelmezés fekete listájára került. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a megyeházi hatalomátvételben valóban a munkástanács játszotta a kezdeményező szerepet, e tényből azonban mégsem következik az, hogy a szekszárdi munkásság is meghatározó szerepet töltött volna be az események alakításában. Márcsak azért sem, mert tömegerőt képviselő munkásság, gyáripar hiányában, a megyeszékhelyen egyszerűen nem létezett. A megyeházi eseményeket követően a városi polgármesteri hivatalban is változások történtek. A polgármestert helyettesítő Vendel mellé Gróf Pál földmunkást, Mikecz Endre főszámvevő mellé Dürr Béla szociáldemokrata munkást rendelték ki ellenőrként.

15 A magyarországi tanácshatalom a vesztes háború nyomán keletkezett teljes összeomlás következménye. Miután Károlyi Mihály nem látott megoldást a gyakorlatilag határok nélkül maradt ország válságból való kivezetésére, a hatalmat a kommunisták vezette Forradalmi Kormányzótanácsnak engedte át. Az új hatalom diktatórikus jellege részben az alapjául szolgáló ideológiából következett, de a kialakult rendkívüli helyzet is a központosító törekvések irányába hatott. Március 21-e után a Kormányzótanács által hozott rendeletek szabályozták az élet általános kereteit és gyakran a mindennapok apró részleteit is. E rendeleteknek megfelelően hirdettek Szekszárdon (is) statáriumot, vezették be a szesztilalmat, és állították fel a forradalmi törvényszéket. Közvetlen a hatalomátvételt követően került sor a bankzárlatra: a Szekszárdi Takarékpénztárba Ocskó László kárpitost, a Tolna Megyei Takarék és Hitel Bankba Bóvári János földművest nevezték ki ellenőrnek. A rangok és címek eltörléséről szóló rendelet alapján távolították el a régi rendszerre emlékeztető külsőségeket Szekszárd utcáiról és tereiről, verték le a címereket, vakarták le a királyi jelzőt a közintézmények faláról. Rövidesen megváltoztatták az utcanevek egy részét, és Munkásotthonná alakult át az egykori Polgári Olvasókör, homlokzatára Marx és Lenin neve került.

16 Április 2-án tették közzé a Forradalmi Kormányzótanács rendeletét a tanácsválasztásokról. A megyében, eltérő időpontokban április 6-a és 10-e között adták le voksaikat a választásra jogosultak. A megyei tanácsokat a városi és járási tanácsok választották április 12-én. Az összesen 53 tagot számláló testületből 23-at Szekszárd, öt-öt tagot pedig a hat járás választott. A megyei tanács megalakításával megszűnt az alispáni hivatal, a szolgabíróságok hatáskörét pedig a járási tanácsok vették át.

17 A Tanácsköztársaság hatalmi, igazgatási rendszere erősen centralizált és hierarchizált: a falusi és városi tanácsokat a járásoknak, ez utóbbiakat pedig a megyéknek rendelték alá. Szekszárd vélhetőleg megyeszékhely voltának köszönhette, ha rövid időre is, de viszonylagos önállóságot élvezhetett, mert nem a megyei, hanem az országos intézményeknek rendelték alá, nevezetesen a Tanácsok Országos Gyűlésének, illetve a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak.

18 A legfelsőbb szervek egyébként csak a kerületi s a nagyobb városi tanácsok, illetve intézőbizottságok közvetlen ellenőrzését látták el. A Tolna Megyei Intézőbizottság - mivel a városi adminisztrációt sem a közellátás, sem pedig a szocializálás terén nem találta kielégítőnek - május végén azzal a kéréssel fordult a belügyi népbiztossághoz, hogy a kormányzótanácsi rendelettel autonóm testületté nyilvánított Szekszárdi Városi Tanácsot helyezze a megyei tanács felügyelete alá. A belügyi népbiztosság válasza, amely a kéréssel kapcsolatban az alkotmány 64. §-át nevezte meg irányadónak, a várost újra megyei felügyelet alá helyezte, mivel a hivatkozott paragrafus világosan kimondja, csak a 25000 főnél nagyobb városok ellenőrzési jogát gyakorolják a központi szervek.

19 A tanácsrendszer centralizmusát tovább növelte a XCVI. sz. rendelet, amely kormányzótanácsi biztosok küldését tette lehetővé a megyékbe és a városokba.

20 Ezzel az intézkedéssel a városok méginkább függő helyzetbe kerültek, hiszen most már nemcsak a megyének, hanem a kormánybiztosi akaratnak is alárendelődtek. Szekszárdra 1919 májusában érkezett a fővárosból Aranyos György azzal a feladattal, hogy biztosítsa a törvények és rendeletek maradéktalan végrehajtását.