Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Ipartestületi élet

Érdemes megismerkedni az Ipartestület és a polgármesteri hivatal kontárok és vándoriparosok elleni fellépésével is. Sz. József iparengedély nélküli pék ellen eljárás indult, de miután becsületszavára kijelentette és aláírásával megerősítette, hogy többé kontármunkát nem végez, felmentették. Az Ipartestületet is kielégítette a végzés, de azért arra kérlelte az illetőt, hogy váltson ki iparengedélyt. „Nem az a cél, hogy a kontárokat büntetett előéletűvé tegye, hanem az, hogy a törvény tiszteletét kötelezővé tegyük általában" nyilatkozza az Ipartestület.

132 A vándoriparosok: drótosok, ernyőjavítók, köszörűsök, kútásók, üstfoltozók és üvegesek ellen szigorúbb fellépésért folyamodott a városi hatóságokhoz az Ipartestület. Sikerült meggyőznie a rendkívüli közgyűlés tagjait, köztük iparosokat és kereskedőket, hogy míg a helybeli iparosok munkáját bármikor szavatolhatja, addig a város területén állandó lakóhellyel nem rendelkező vándoriparosokért senki sem vállal felelősséget.

133 A kereskedelem korlátozására irányuló igényét viszont nem támogatta egyöntetűen a képviselő-testület. A gazdasági válság éveiben sok hadirokkant kiskereskedő és házaló fordult meg városunkban. A helybeli kereskedők üzletmenete egyébként is pangott, ezért a legcsekélyebb konkurenciától is rettegtek. A város nem támogatta érvelésüket, ezért Tolna vármegye közgyűlése elé vitték panaszukat. Az OMKE szekszárdi kerületének vezetői (Müller Albert és Schneider János), a Szekszárdi Kaszinó elnöke (Pirnitzer Ede) ezen a fórumon is hiába sürgetik, hogy csak a szekszárdi illetékességű hadirokkantak gyakorolhassák a házalókereskedést, a törvényhatósági bizottság nem járul hozzá, hogy a világháború nyomorékjai, bárhonnan vánszorogtak ide, a vagyonukat féltő kereskedők miatt ki legyenek seprőzve városunkból, megyénkből.

134 Az ipartestületi tagok számára nézve csak szórványos adataink vannak. Megnevezés 1931 1937 Taglétszám 417 476 Tagoknál szerződött tanonc 55 74 Tagoknál felszabadított tanonc 60 59 Átlagos tanonc létszám 137 159 Átlagos segédlétszám 155 181 Minden évben sűrűn váltogatták egymást a segédek, de valószínűleg az 1937. év hozta meg a rekordot. A mesterek 693 segéd szerződését jelentették be a polgármesteri hivatalban, s azok többsége hamarosan odébbállt. S akkor még nem számoltunk azokkal, akik bejelentését a mesterek elmulasztották. A tanoncok előképzettségét - a harmincas évek közepén - négy elemiről hat elemire emelték fel, emiatt sokan elestek attól, hogy tanoncokká válhassanak. Viszont a középiskolákban tervszerűen népszerűsíteni kezdték az ipari pályát. Hatására fokozódott a középiskolát végzettek jelentkezése a mestereknél. Az önállósulásra törekvők száma, a kötelezően előírt mestervizsga miatt, egy ideig mérséklődött, 1937. második félévétől emelkedésnek indult. így 1937-ben 106-an kísérelték meg a mestervizsga letételét, 99-en eredményesen.

135 Az Ipartestület csak jegyzőjének és két altisztjének adott rendszeres fizetést, az elnök évi 250, a pénztáros 80 pengő ún. „időmulasztásért" való költségtérítésre számíthatott. Gyakorlatilag folytatódott az a feudalizmusból eredeztethető szokás, hogy „nobile officium"-nak, nemes kötelességnek tekintették e fizetés nélküli állások, tisztségek betöltését.

136 Az összetartozás látványos kifejezésének tekinthetjük azt, hogy a tagok temetésén, egyházi és nemzeti ünnepeken, sőt az újoncok eskütételére is a díszzászlaja alatt vonult fel az Ipartestület népes tagsága, a megyeszékhely legnagyobb lélekszámú szervezete.

137