Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar

iparengedélyt, berendezéseket vásárolt és megrendelésekhez jutott. A Pázmány tér 6. sz. alatti műhelyében l-l segédet és kifutót alkalmaz. Legfőbb megrendelője a pénzügyigazgatóság. Fia: Berger Mihály 1936—42-ig tanonc ill. segéd az apai műhelyben, a háború alatt a szekszárdi 18-as gyalogezrednél katonai nyomtatványok bekötésével bízzák meg. Nőtestvére, Ilona is könyvkötő (Szekszárdon, majd Pesten). A szakma családon belüli továbbélését szolgálja ifjú Berger Mihály és Erzsébet, akik napjainkban is folytatják az ipart." Lakatosok Bogdán István „pléhcsináló"-mk, vagyis: lakatkészítőnek nevezi e tisztes szakma mestereit; a többség nemcsak műhelyében, de hívásra a megrendelő házánál készítette el vagy javította ki a lakatot, zárat, szivárványos kutat. Ilyen embernek ismerték meg Bajusz József, Lerch János („Pacsirta"), Pozsgai János és Szomjú Mihály lakatosokat. Legnagyobb múltra és tekintélyre Debulay Imre tekinthetett, műhelyében tömegméretű termelés folyt. Üzemét nagyatyja, Debulay Ferenc 1855-ben alapította. A dinasztia 3. generációjába tartozó Debulay Imre Budapesten folytatta tanulmányait. Elvégezte a gépipari technikumot, megszerezte a gőzgépkezelői képesítést, ezután Párizsba, onnan Londonba ment tanulmányozni az ipari vívmányokat. Kapcsolatot teremtett a Wermoler-rendszerű permetezőgép és szénkénegező készülék gyártók cégével, s folyamatosan, nagy mennyiségben meghozatta és értékesítette a szekszárdi szőlősgazdák részére. Még az I. világháború kitörése előtt szabadalmaztatta a műhelyében gyártott takaréktüzhelyet. 1910-ben a Múzeum (később Lajos király) utca sarkára, a Szent István tér 22. sz. alá költöztette műhelyét (jelenleg a GEMENC szálló presszója van a helyén). A város századeleji villamosítási akciójához számos villanyoszlop gyártásával járult hozzá, a két háború között pedig a lakatos szakma mellett a vízvezetékszerelésben is átvette a vezető szerepet. Legjelentősebb munkái: MNB székház, Pénzügyi palota, Laktanya, Kórház, a hűtőházzal és jéggyárral kombinált Közvágóhíd lakatos- és vízvezeték-szerelésre. Többtucat szakmunkást nevelt műhelyében, köztük Márkus Andor hegesztőt, a MAORT későbbi üzemvezetőjét, Kovács Andort, a szekszárdi kórház főgépészét. A megyében elsőként állított be műhelyébe erőgépet, a fúrógépmeghajtáshoz villanymotort, még ifjú korában megkezdte a gyengeáramú házicsengő beszereléseket (ezt párizsi útján sajátította el). Segédeivel megismertette az autogén- és villanyhegesztést. A város víz- és csatornarendszerének bővítésénél ott voltak a Debulay-műhely munkásai. Fiai küzül János, Lajos és Béla követték őt lakatos szakmájában.

100 A szekszárdi iparosok többsége nem emelkedett fel Debulay és a Litte Testvérek szintjére, akik felismerték az új feladatokat: pl. a villany, a vízvezeték és csatornázás elterjedésében rejlő üzleti lehetőségeket. Tevékenységi körükbe vonták a bádogos, fűtésszerelő, szellőzőberendezés-gyártó munkákat, kezdetben alvállalkozókkal szerződve, később maguk is kialakítva üzemüket a komplett vállalkozások teljesítésére. A gazdasági válság éveiben díjmentesen összeállítják az egészségügyi berendezések költségvetését, ha náluk rendelik meg azok gyártását és beszerelését. Az 1922-ben induló városi kislakás-, majd az 1930-ban kivitelezett közvágóhíd-építéseknél közös vállalkozásban Fábián Mátyás oki. mérnök, építőmesterrel, bebizonyosodik, hogy a megyeszékhely bádogos, villany- és vízvezetékszerelői közül csak ők képesek ekkora tőkeerőt és magasfokú munkaszervezést felmutatni. Szekszárd lakatosai közül néhányan felülemelkedtek a patkolókovács és zárjavító lakatosok színvonalán és kovácsoltvas-művesként is számontartották őket. Miként a kovácsok, megtanulták a tüzikovácsolási technikát is. A szekszárdi és sárközi temetőkben,