Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar
főként a századforduló körül, divattá lett a sírhelyek míves kovácsoltvas-kerítéssel való díszítése. Ezek egyik ma is megcsodálható példánya a Szekszárd-alsóvárosi temetőben látható. A báró Augusz-család sírkápolnáját veszi körül Debulay Antal által készített 320 x 520 cm méretű vasrács. 101 A szekszárdi Sajtóház déli falára erősítve látjuk Kovács János uradalmi kovács kovácsoltvas kapuját, mely egykor Leicht Lajosné (sz. Leopold Róza) Széchenyi u. 50. sz. családi házának hatalmas bejáratát díszítette. Elképzelhető, hogy a kovácsmester Leopold Sándor ózsáki bérletén volt alkalmazva, ezért esett rá a választás a kovácsoltvas-kapu elkészítésére. A felsorolásból nem hagyható ki Szomjú Mihály, akit már tanonckorában kitüntettek a pécsi kisiparos kiállításon. Két év múlva műhelyt nyitott a Szent István tér 12. sz. alatt, a Fekete Kutya-féle. bolt szomszédságában. Az emlékezők szerint minden zár megnyílt a keze alatt, ő hozta rendbe a szekszárdi múzeum céhládáinak lakatjait is. Jóllehet Szomjú bácsi a vasalójavítástól a kályhacsőkészítésig minden lakatosmunkával megbirkózott, s élete végéig takarékos embernek ismerték, szegényen halt meg. Akik kikísérték 1928 január elején a temetőbe, meggyőződhettek, hogy csak földi javakban volt szegény. A fagyos időben tisztelőinek százai jelentek meg búcsúztatóján és mondtak neki „istenhoz zádot". m órások és ékszerészek Rövidebb-hosszabb ideig 12 órásnak ill. ékszerésznek volt működési engedélye a város területén. Némelyikre már senki sem emlékezik, csak néhány levéltári adat tanúskodik ittlétéről. Közülük való az 1856-ban Baján született s ott óra-ékszeripart elsajátító Franck János, kinek működéséről 1919-ből származik első hírünk, és 1923-ban már haláláról tudósítanak a lapok. Tagja a Kereskedelmi (zsidó) Kaszinónak, az önkéntes tűzoltóság szakaszparancsnoka, több jótékonysági egyesület tagja. Fia: Ferencz (Franck) Lajos városunk elismert festője lett. 10 * Klein Sámuel az 1890-ben megnyitott Pirnitzer-áruház Garay téri szárnyán bérelt magának órásműhelyt, fia Hugó a Süket Korzón (Szász Sándor szerint a Széchenyi u. 26. sz. alatt) folytatta a mesterséget. A korabeli sajtóban gyakorta találkozunk üzlete reklámjával, hangsúlyozva, hogy az óra nem pusztán időmérő használati cikk, de a kor stílusa szerint díszített álló- és faliórák egyúttal lakberendezési tárgyként is szolgálnak. 104 Szász Sándor órás- és látszerészmester (1913. Kőröstarcsa) Mezőberényben töltötte ki tanoncéveit, majd 1932-től Szekszárdon Klein Hugó műhelyében dolgozott segédként 8 éven át. 1940-ben önállósította magát s a Mayer-házban (Széchenyi u. 19.) üzletet nyitott. Felismervén a látszerész szakma jövőjét, mestervizsgát tett belőle (1948), elsőként a megyében. 105 Pékek Szekszárd polgárai közül számosan maguk sütötték a kenyeret, vagy ún. stersütést végeztettek el a pékkel. A napszámba járó emberek és a hivatalnokok reggelenként betértek a pékségbe, ott vásárolták meg a péksüteményt és a friss cipót. Korabeli kifejezéssel: „friss cipósok"-mk hívták a napszámos férfiakat. 106 A pékek többsége péksüteményt naponta egyszer, friss kenyeret kétszer sütött. A gépesítésre alig találunk példát. Az olcsó munkaerő nem is késztette a műhelytulajdonosokat drága berendezések, olaj- és villamosenergiára alapozott technika alkalmazására. A két háború között a város 14 utcájában 27 pékség működött. Legtöbbjük a Rákóczi utcában települt. Hírnévre Erdős Nándor, Marth Sándor, Nikitits Antal, Stoll Alajos és Tóth János péksége tett szert. 107
