Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - Az iskolán kívüli népművelés

FESTÉSZET A város lélekszámához viszonyítva jelentősnek mondható, hogy kiállítások rendezésekor 6-8 helybeli festőre és szobrászra is lehetett számítani. Többségük nem volt hivatásos művész, de az évenkénti egy-két kiállítás lehetőségével élve, a város a sajátjainak tekintette őket. Állandó szereplői voltak a kulturális közéletnek, egy részük ígéretes művészi pályát élt meg és országos elismerést vívott ki magának. Jelentős festőként tartották számon Szekszárdon Miklósi M(utschenbacher) Ödönt, Szabó Dezsőt és Hollósné Mattioni Esztert. Bár nem Szekszárdon élt, de szívesen szerepelt helybeliekkel a magát is annak tekintő Garay Ákos. Kiállításai révén ismertté vált Áldor János László építészmérnök, Ferencz Lajos ipariskolai, és Wallacher László gimnáziumi tanár. Képzőművészeti események a húszas évektől váltak gyakoribbá, 1924-1943 között 16 olyan tárlat nyílt, amelyen helybeü festők szerepeltek. Ezeken az eseményeken a jó értelembe vett amatőr festészet is helyet kapott. Képviselői között említhető még az 1920-ban öngyilkosságba menekült Lakos János Pál gimnáziumi rajztanár, Wagner Andor táblaíró és fia Varsádi Andor, de Hámori Ferger Ferenc, a festészetet tanuló fiatal kovácsmester is. A Kereskedelmi Kaszinóban, a megyeházán, a Szekszárd Szálló kék termében, vagy az Úri Kaszinó nyári pavilonjában rendezett tavaszi, őszi tárlatok egyben húsvéti, karácsonyi vásárlási lehetőséget is kínáltak a műpártoló közönség számára. Az ilyen alkalmakkor vásárolt festmények ma is szép számmal fellelhetők a régi szekszárdi családoknál. Kiállítás rendezésére a jelentősebb egyesületek vállalkoztak - köztük is elsősorban a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület és a kaszinók - vagy az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság. A Tolnamegyei Újság Bodnár István tollából rendszeresen közölt előzetest és kritikát, bár ez utóbbival gyakran terelte rossz irányba a közízlést. Bodnár felfogását a XIX. századi romantika határozta meg, idegenkedett minden új irányzattól. A szekszárdi művészek két világháború közötti kiállításai közül méreteivel és újszerűségével is kiemelkedik az 1924-es karácsonyi tárlat, ahol Garay Ákos, Miklósi M. Ödön és Szabó Dezső műveit mutatták be.

59 Hasonló jelentőségű volt az 1927-es, 1929-es és az 1941-es őszi-téü tárlat.

60 1929-ben Miklósi portréi, Szabó tájképei és Wallacher akvarelljei mellett kiállított Hollósné Mattioni Eszter is, „akiről még sokat lehet majd hallani" - írja ismertetőjében Bodnár, de megjegyzi: „Alvó nő c. aktja sajnos a neoimpresszionista festészet túltengése, fölösleges szintohzódás, amitől óvni kell a művészt. " A párizsi tanulmányútjáról megtért Ferencz Lajos munkáit is gyanakvással szemléli Bodnár, „mert külföldet járt festőink szeretik hazahozni az extravaganciát, a hebehurgya rajzokat, ezt a hazug könnyedséget és az ordító színeket." Örömmel állapítja meg, hogy a fiatal művész a főiskolán Mattioni csoporttársa - nem tévedt erre az útra. Wigand Edit szobrász is ezen a kiállításon jelentkezett első műveivel.

61 A szekszárdi művészek munkásságának és pártolóinak köszönhetően rendszeressé váltak a rangos kiállítások, egy igényes, képeket vásárló polgári középréteg volt kialakulóban. A kisvárosokat gyakran jellemző belterjesség veszélyét kerülendő, a képzőművészeti élet szervezői vendégművészek bemutatásáról is gondoskodtak. Ugyanakkor ügyeltek arra - a hivatali beosztásukból adódó lehetőségeikkel is élve - hogy a megélhetést segítő néhány megrendelést helyi művészek kapják. A kaszinók időnként helyet adtak fővárosi képszalonoknak is. így találkozhatott a szekszárdi közönség pl. 1928-ban Graber Margit, Kmetty János és Perlrott Csaba műveivel. 1932-ben Pilch Dezső képzőművészeti főiskolai tanár mutatta be Sióagárdon készült munkáit.

62 1934-ben Aba Nóvák Vilmos, Csók István, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Hermann Lipót, Iványi Grünwald Béla, Koszta József, Kunffy Lajos, Pilch Dezső, Réthy István, Szőnyi István, Vass Elemér, Vaszary János és Zádor István képei jelentettek kulturális eseményt Szekszárdon.

63 Pirnitzer József nagykereskedő