Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - Az iskolán kívüli népművelés

hamar feladták. A társaság néhány előadás után csendesen elhalt, ahogy elődei, az 1873-ban és az 1913-ban kezdeményezett „állandó" műkedvelő társulat is.

30 A két évtized során fel-feltörő színjátszó vállalkozások ott eresztettek gyökeret, ahol a társasági-kulturális életet teremtők munkája beépült egy-egy városrész, vagy foglalkozási ág polgárainak mindennapjaiba. így elsősorban a földműveléssel és az iparral foglalkozók körében volt biztos támasza a műkedvelő színjátszásnak, melynek feltételeit is maguk alakították ki. Az értelmiségiek alkalmi kedvtelése nem teremtett színjátszó hagyományokat, ők jobb anyagi lehetőségeik révén inkább a hivatásos társulatok fogadásában játszottak nagyobb szerepet. Szekszárd kisvárosi lehetőségeit és alacsony lélekszámát figyelembe véve, a megyeszékhely színes múlttal dicsekedhet ezen a téren is. SZÍNTÁRSULATOK SZEKSZÁRDON A város színházfogadó képessége 1893-ban, a Szegzárd Szálló építésekor készült nagyteremmel - Szekszárd első színházával - jelentősen megváltozott. 216 m

2-es nézőterén 400 férőhelyet lehetett kialakítani egy kicsi, de igazi 20 m

2-es színpaddal. A hivatásos társulatok mégis inkább ezt választották, mert a díszes terem jobban vonzotta az alkalomra kiöltözött közönséget, mint a néhány év múlva már nagyobb színpaddal rendelkező Újvárosi r.k. Társaskör a Budai (később Rákóczi) utcában, vagy a Szekszárdi r.k. Olvasókör Széchenyi utcai nagyterme. Jobb lehetőség 1928-ban kínálkozott, amikor elkészült az Iparosszékház. 538 nézőt befogadó 182 m

2-es nagyterméhez karzat és 52 m

2-es színpad tartozott.

31 A műkedvelő csoportok igényeit kielégítő, valójában igazi színjátszásra alkalmatlan sok kis színpad miatt gyakran panaszkodtak a társulatok, játékuk színvonalát lerontották a rossz körülmények. Már épült a Iparos Otthon, amikor még mindig születtek mozinak is használható színházépítési tervek. Helyette annyi történt, hogy a szálló nagytermének korszerűsítésekor egy külön színházi bejáró is készült, a szállodai szobák folyosóján való zajos közlekedést elkerülve.

32 Abba nem volt beleszólása a városnak, hogy milyen színtársulat érkezik. Az országot körzetekre bontva, beosztásukról a VKM intézkedett. Pl. 1924-ben a Baja-Siklós-Nagykanizsa-Szigetvár színikerületbe sorolt Szekszárd jól járt, mert a több várost érintő körzetbe igényesebb műsorral felkészült társulatok érkeztek. Egy-egy társulat 2-3 hónapot is elidőzött Szekszárdon, az őszi-téli hónapokban majdnem minden nap színpadra léptek. Általában késő este kezdődtek az előadások. A fárasztó és anyagilag sem csekély terhet jelentő színházi évad elsősorban az ifjúság és az értelmiség számára jelentett eseményt. Az iparosok, a földművesek és a kiskeresetű alkalmazottak ritkán jártak színházba, de ők adták a műkedvelő előadások törzsközönségét. Szekszárdot szívesen látogatta Fehér Vilmos budapesti Városi Színháza, Alapi Nándor Országos Kamara Színháza, Halmy Jenő és Darvas Ernő társulata, Rátky Róbert Magyar Komédia Színháza. Évente 25-30 előadást tartottak a városban. Műsoruk nagyrészt korabeli operettekből állt, a helyi politikai igényeket kielégítő hazafias-irredenta darabokat és néhány színművet is bemutatva. 1933-35-ben feltűnően sok, évente 40-50 előadást hirdettek, gyakran küszködve az érdektelenséggel, de a nagyobb állami támogatás reményében. A városi önkormányzat segítségére is rászoruló színtársulatok különböző kedvezményeket kértek és kaptak, ha az nem érintette túl érzékenyen a költségvetést. Szegényalaphoz, iskolafenntartási költségekhez szükség volt a vigalmi és fényűzési adóból befolyt pénzekre - színi előadáskor a belépőjegyek árának 10%-a, mulatságok és bálok esetében 20% - de a hivatásos színjátszás támogatásaként a város gyakran ettől is eltekintett. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter indítványára - a vidéki színészet összeomlásától félve a támogatás más formái is kialakultak. Pl. teremhasználat ingyen, fűtési és világítási kedvezmények stb. Már az is segítségnek számított, ha csökkentették az előadásokra kirendelt rendőrök számát, mert a bevétel sokszor az ügyeleti díjakat sem fedezte.